Mit gondoltok arról, aki ne akar gyereket?

Semmit,mindenki magánügye,hogy akar-e vagy sem..

De mesélek neked valamit.

40 éves nő vagyok. Emlékszem amikor én voltam 14-16 éves nem volt internet,sem mobil,így mi személyesen összejártunk,és beszélgettünk..Anno annak idején is rendszeresen téma volt a gyerek.Hogy akarunk-e ,ha igen mennyit ,hogy fogják hívni stb..Akárcsak most csak ugye ma elég kiírni egy oldalra,és a világ olvashatja..Emlékszem egyszer az osztályban osztályfőnöki órán is ez volt a téma.19 lány járt 1 osztályban,és a 19 lányból talán 4-en mondták,hogy ők egyszer boldog anyukák akarnak lenni 3-4-5 gyerekkel..A többi lány(beleértve engem is) megesküdtünk,hogy soha nem fogunk szülni..És évekig ez volt a hozzá állás..Pár év meglepetésemre valaki összehozta az általános iskolai találkozott..Jó sok év telt el,így elmentem..29 fős osztályból 27-en megjelentünk..Jó volt látni egymást több mint 25 évvel később..17 lány ott volt (a fiúk mind ott voltak)..NA és most kérdezd meg,hogy a 17 lányból akik annak idején éveken át azt hajtogatták(én is) hogy soha nem lesz gyerekük,hogy hányan lettek anyák?? Elárulom 2 kivételével mindenkinek lett gyereke,sőt van akinek 3 is..Volt aki mesélte,hogy egészen 30 éves koráig hajtogatta,hogy soha nem kell neki gyerek,de végül is boldog,hogy van neki..Én 25 éves koromig hallani sem akartam síros,hisztiző gyerekekről..De amikor megismertem álmaim hercegét,már nem is tűnt olyan elképzelhetetlennek,hogy egy babát akarjak az imádott férfitől..

Ezt csak azért írtam le,mert amikor olvasom,hogy 14.20 évesek arról írnak,hogy sosem fognak szülni,csak mosolygok...Tudjátok ahogy mondani szoktam ember tervez,Isten végez...

(ha tehetném minden kedves fiatalnak akik a "nem szülők soha" táborában vannak,és ezt le is írják nap mint nap..annak üzenném,hogy az írásait amiket leír,nyomtassa ki,és tegye el emlékbe...Majd olyan 20.25 év múlva vegye elő,és olvassa el vagy fel a fiának/lányának..

40/N

Szerintem senki emberfia nem tudja 100%-ig elképzelni, hogy milyen lesz, ha gyereke lesz, és nincs is két egyforma helyzet/család.

Máshonnan jöttünk, van, akinek egy gyermek úgy felforgatja az életét, hogy úgy érzi, soha nem vállalta volna, ha ezt tudja előre, van, aki meg a hatodikat is betervezi (tehát nem becsusszan), mert úgy érzi, jól bírja, miért ne...

Aki nem vállal valamilyen okból, az sosem fogja megtudni, hogy jó lett volna-e.

Viszont nagyon különböző okok miatt gondolkozik így valaki, és szerintem a fent említett "önző nő" a ritkább eset. Én egy olyan nőt ismerek, aki azt mondja, erre a pocsék világra nem szül gyereket. (Rendezett kapcsolatban él hosszú évek óta). Valójában szerintem más okai vannak rá, de másoknak, és talán magának sem vallja be. Nagyon rossz az önértékelése...

Én inkább sajnálom ezeket az embereket, mert nagy valószínűséggel az ő gyerekkorukban is el lett valami szúrva...

Semmit.

Van aki alkalmasnak érzi magát a szülőségre, van aki nem. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy hogyan "jár jobban". Vállal, vagy nem.

A nővérem akart, én hallani sem akartam gyerekről. Neki nincs, nekem van. Most már nem akar szülni, főleg, hogy közelít a 40-hez és első babaként nem vállalna.

Halkan jegyzem meg, közel 15 éve kapcsolatban él.

Én 28 évesen találtam párra, és 33 voltam mikor szültem. Tervezett baba volt. S nem bántam meg, imádom a lányom :)

Szerintem mindenkinek a magánügye, vállal vagy nem vállal gyereket.

Viszont, nagyon kevés nő van ezen a földön, akinek nincs gyerek, mert nem akart, előbb utóbb rá nem döbbene, hogy micsoda hibát követett el és, hogy ez hiányzik az életéből. Van, aki 30 évesen jön rá, akkor még nem késő, de van, aki 40 vagy 50 után, de akkor már késő...