Lesz ez valaha jobb?

Ez több sebből vérzik...

1. Van már egy gyereketek, tudtad, mit vállalsz, nem? (Még ha az első gyerek igazi "eszik-alszik" baba is volt, akkor is biztos láttatok mellette többemberes gyereket az ismerősi körben, csak nem voltatok teljesen vakon? Nyilván számítottatok rá, hogy nem minden gyerek ugyanolyan...)

2. Eleve így terveztétek, hogy dolgozni fogsz a 16 hónapos mellett? Miért?? Ha ennyire kell a pénz, hogy még a kicsi 2 éves koráig sem tudtad a gyerekednek szentelni magadat és az idődet, akkor szvsz nektek anyagilag nem fér(t) bele a második gyerek, eleve bele sem kellett volna vágnotok.

3." Nem tudom ki mit élvez ebben."

Az elsőt élvezted? Ha igen, akkor ez egy nagyon hülye kérdés, ha pedig már azt sem, akkor csak egy nagyon hülye döntés...

Szerintem két gyerek semmivel sem nagyobb kötöttség ilyen szempontból, mint egy. Egyet sem tudok egyedül otthon hagyni, meg kettőt sem. Szóval aki sír, az egy gyerek mellett is sír. :) Nem ezen múlik.

Miért kell dolgoznod a kicsi mellett? Avagy ha muszáj, nem tudod tömbösíteni? Bébiszittert megbízni egy-egy délelőttre?

Két gyerekünk van, úgy tudom élvezni, hogy nagyon komoly szervezés van mögöttünk (fizetett segítség formájában). Bébiszitter, takarító, a gyerekek menzásak, mi rendelünk, csak heti 2-3-szor főzök, amikor kedvem van. Nem akarom összeszámolni mennyibe kerül nekünk ez havonta, de a lelki békénk ér ennyit. Az éjszakákból átvállal a férjem is, ha lehet, ha nem és már nagyon ki vagyok purcanva, akkor valamikor kimegy ő, vagy a bébiszitter a gyerekekkel pár órára nélkülem, hogy tudjak kicsit pihenni. Ha kettesben akarunk menni valahova, szintén bébiszitter, vagy néha beugranak vidékről a szüleim. Nyilván egy 1 éves még jobban igényel, de azért 1-2-3 órára már őt is le lehet olykor passzolni, hogy ne gebedj bele.

Huh. Én nem értem.

Van már 1 gyereked, akkor hogy érhetett meglepetésként, hogy a másikkal is foglalkozni kell, nem keveset?

Nálunk a kicsi 2 éves, én is dolgozom már 8 órában. Ő bölcsis.

De mi erre is készültünk.

A mai napig kel éjjel 200x, Nappal csak a bölcsibe alszik.

Segítségünk 0.

Ennek ellenére mi születésük óta kimozdulunk, velük, nem kettesben. Mi élvezzük az életet, még ha fárasztó és nehéz is.

Nekem is kb lószar szabadidőm van, mert mint írtam, ketten vagyunk rájuk a férjemmel. De én így is vágtam bele ebbe, ennek tudatában.

Kb havonta-2havonta férjemre bízom őket, akkor van pár óra énidőm. Nemsok.

"Mindenhol csak azt látom hogy jönnek a gyerekek és minden happy…." mégis hova jönnek?

Szóval én csak azt nem értem, minek vállaltad a 2.-at, mert nyilván tudtad mivel jár egy gyerek.

Nagyon sajnálom,idővel biztos jobb lesz,de az nem most még. Talán ha a másik is már iskolás. Talán ..

Nálunk pont ezért lett csak egy gyerek. Kettőt akartunk,de az első egy tobbemberes évekig nem alvó tornádó volt,aki egesz napos foglalkozást igényelt hosszú hosszú évekig. Én testileg és mentálisan is megtörtem ez alatt. Nálunk tényleg nem volt segítség,egy darab nagyszülő sem, babysittert nem találtunk megfelelőt,na meg nagyon sokba is került volna,ha rendszeresen jön. Három és fél évesen ment oviba,addig egy fél órára nem volt külön tőlem,max ha az apja vigyazott rá. Előtte akartam bölcsibe,de a beszoktatast sem értük végig,betegségből betegségbe esett,engem meg kitették a munkahelyrol. Utána évekig nem találtam,most van egy részmunkaidőm,ami még mindig bőven a kvalitásaim alatt can. Most már hat éves,és nem mondom hogy soha nem vágytam még egy gyerekre,mert de,de azt hiszem senkinek nem lenne jó ha még egy gyerekünk lenne. Talán a házasságunk sí rámenne,de az én maradék eszem tuti. Tudni kell mit bír el az ember,és nem elfogadni olyanok kioktatasat,akiket nagymamai segítség bastyaz körbe,és fingjuk njncs milyen,amikor soha sehova nem tudod lepasszolni. Soha.