Más is érzi,hogy szar anya? Bővebben lent

Az első gyerekünknél szerintem nagyjából megtaláltam újra önmagam és már nem igazán ostoroztam magam állandóan, amikor becsekkolt a második.

Egyébként azt gondolom, hogy az elsővel is szakemberhez kellett volna már előbb fordulnom, mert sok kimondatlan belső frusztráció hozott batyu, amit le lehetett volna pakolni már akkor. Iszonyat sokszor éreztem úgy ahogy te, sokszor egyébként indokolatlanul reagáltam túl szitukat és éreztem hogy ez nem oké, ez nem én vagyok. Idővel tanultam és megtudtam erőszakolni magamat, hogy úgy viselkedjek vele, ahogy kell és ne úgy, ahogy kikívánkozna. A különbségből adódó feszkót meg levezettem sporttal, énidőzéssel. Na ez két gyereknél már megbukott. Én pszichológushoz fordultam úgy, hogy az első beszélgetésünk arról szólt, hogy tulajdonképpen nem tudom megfogalmazni miért vagyok ott és mit várok, csak szerettem volna megszabadulni egy csomó belső nyomástól és újra levegőt kapni. Jó kis terápia lett belőle... :D A gyerekek olyan gombjaimat nyomogatták, amiket anno én is megkaptam és bennem volt, hogy ez nem oké, de egyszerűen nem tudtam kontrollálni magam. Állandó "önmegerőszakolásnak" éreztem a mindennapjainkat.

Nem vagyok álszent, a mai napig van, hogy kiakadok, de egy csomó belső feszkótól, túlagyalástól megszabadultam már, így sokkal boldogabb tudok lenni, tudom értékelni a mindennapokat, magabiztosabb vagyok és eltudom fogadni magamat a hibáimmal együtt. Nehéz ezt megmagyarázni, de nagyon ritkán cselekszem már olyat, ami miatt utána lelkiismeretfurdalásom kéne hogy legyen és ez a saját belső munkám eredménye. Heti egy-kettő becsúszik, de már nem 2 óránként érzem azt a dacosom mellett, hogy megbuktam. Ez már szerintem az egészséges kategória.

Ezt csak azért rizsáztam ide, mert ha ez teszi ki a napjaid nagyrészét, akkor lehet érdemes lenne segítséget kérned. :)

Én elég korán kezdtem 4 órában dolgozni (1 éves korában), most már 2 éves nagyfiú és 8-16-ig munka, bölcsi.

Mióta dolgozom, mnden nap szinte izgulva várom, hogy találkozzunk végre és legyünk együtt.

Tudom, hogy legjobb lenne 3 éves koráig az anyukája mellett, de csak mi vagyunk ketten, se család, se barátok, se segítség, így a munka volt az én hobbim, énidőm, meg minden egyben. Sokkal kiegyensúlyozottab vagyok és minden másodpercnek örülök amit együtt vagyunk. Előtte olyan volt, mintha egy dobozba lettem volna zárva. Pedig imádom, szeretem.

Egyébként minden nap számot vetek kb én is, mint egy korábbi válaszoló írta. Tegnap nagyon rossz napom volt és kiabálós, türelmetlen voltam, pedig rám nem jellemző. Este szépen elmondtam a kisfiamnak, hogy nagyon sajnálom, hogy ilyen feszült voltam és nem jó dolog a kiabálás, nekem sem szabad. Visszakérdezett, hogy anya, ugye csak az udvaron szabad kiabálni? :D

Majd az én (általában egy órán át vergődő) kisfiam odabújt hozzám (ilyet sem szokott) és 5 perc alatt elaludt. Ezt kicsit úgy értékeltem, hogy bár nagyon rosszul kezeltem a napot, de amúgy elég jó anyukája vagyok.

(Bocs, hogy csöpögős lett, csak engem ez úgy meghatott.)

Mintha én írtam volna. Teljesen. Kislány,két éves lesz.

Jó olvasni a válaszokat is,mint sorskozözösséget.

#11-es milyen szakemberhez fordultak? Sima pszichológus? Úgy érzem nekem is kellene valaki,mert amit írtál,az teljesen én vagyok. (Ki vigyázott addig a gyerekre,amíg ott voltál? Nekem sajnos nincs segítség,még a férjem is sokszor van oda munka miatt,így nem tudom hogy oldanam meg,de kellene érzem)

15# Nekem a szülésélmény feldolgozással is voltak problémáim, így egy perinatális tanácsadónál kezdtem, nekem már az is sokat segített. Vele nem csak a szülést kereteztük át, hanem az első babás időszak nehéz megéléseit is validáltuk gyakorlatilag és már az is jól esett, hogy szakember szájából hallom, hogy abszolút okés ilyeneket érezni, nincs velem semmi gond.

Utána a pszichológus már később jött be. Sima, nem volt semmilyen különösebb szakterülete az anyaság, szerintem bem is lényeg mi váltja ki az emberből a változást, rossz érzéseket, van és kész. :) 2 hetente egy-egy órát sikerült megoldani. Vagy a férjem vigyázott addig a gyerkőcre, vagy bébiszitter. Csomószor kértem, hogy legyen inkább online, ne személyes, de egyébként vihettem is volna gyereket, csak én úgy voltam vele, hogyha már kifizetek ezért egy vagyont, akkor jobb, ha tudok magamra koncentrálni 100%-ban, szóval megoldottuk. Gondolkozom rajta most is, hogy újra kezdem.