Más is érzi,hogy szar anya? Bővebben lent

Minden áldott nap igy érzem. Próbálok nagyon türelmes, megértő, válaszkész lenni. De nem könnyű. És sajnos sokszor elszakad a cérna, és hangosabban szólok rá. Nekünk az esti altatások a legrosszabbak. Mindent elkövet hogy ne kelljen aludni, konkrétan szerintem már direkt ingerel mert még a veszekedés is izgalmasabb neki mint az alvás. Alig várom hogy elaludjon végre. Aztán amint elalszik máris indul a fejemben a lemez, hogy mit nem csináltam vele jól, mit kellett volna másképp, legközelebb majd máshogy fogom.

Nekem nagyon sokat segít hogy mióta nem szoptatom azóta azért eljárogatok szórakozni. Rengeteget adnak az olyan esték mikor nem ugyanaz a monoton lemez megy, és mikor nem én szenvedek egy hulla fáradt, de a végletekig makacsul aludni nem akaró gyerekkel.

Nem tudom mi ertelme van ennek az eroltetett altatasnak?

Fiam ha almos leteszem es alszik..ha nem almos akkor ugy se alszik. En torekszek arra hogy elfaradjon :).

Én minden este számot vetek a napi teljesítményemről és minden áldott nap van több olyan dolog, amit úgy érzem, jobban kellett volna csinálni vagy több időt szánni rá. Amikor a barátnőmmel beszélünk, ő is mesél a gyerekeiről és meghallgat. Akkor jövök rá, hogy igazából sokan fele annyit nem foglalkoznak a gyerekükkel, mint én, és egy pofonnál lelkiismeret furdalást se éreznek. Én meg azon rugózok, hogy elég időt kirakóztunk-e. Ez visszaránt a valóságba és abbahagyom a hülye agyalást.

Te jó anya vagy, mert fontos, hogy jól foglalkozz a kislánnyal. A gyerek érzi ezt, a többi pedig részlet kérdés.

#5 Örülj neki hogy nem érted. Ezek szerint neked jó alvó a gyereked. Az enyém nem az. Csecsemő korában sem aludt el soha magától, cicin sem. Kizárólag úgy, hogy ringattam és ő álomba üvöltötte magát. Nem elaludt, hanem gyakorlatilag kidőlt a fáradtságtól. Nagyobb korában is, szó szerint esett már le a feje, de hiába raktam ágyba nem maradt benne csak ordított amíg fel nem vettem és nem ringattam. Így 2 éves korára eljutottunk oda hogy már hajlandó ágyban elaludni mellettem.

Nyolckor már ágyban van, mese max fél kilencig. De mindig kér még, még. Ha azt a kört lejátszottuk hogy nincs több mese, akkor kéri a kulacsát, utána kéri a plüssét, utána kitalálja hogy biliznie kell (nem kell), utána énekeljünk valamit, utána még egyszer elköszön apától, és ezt így a végtelenségig. Ha nem szólok már rá erőteljesebben hogy nyugi legyen, akkor olyan 11 körül dől ki magától. Na kösz, azt nem akarom minden nap. Biztosra veszem hogy te sem akarnád. Így is fél 10 körül alszik el, vagyis röpke egy órát cseszekszünk még egymás mellett a sötétben ezzel a huzavonával. És képzeld, én is teszek azért hogy lefáradjon. Napi két játszótér, itthon is labdázunk, kanapén ugrálunk, van benti kismotorja. Képernyőideje nincs. Azon kívül hogy fekete kakast áldozok éjfélkor és kérem a pogány isteneket hogy küldjenek álmot a szemére, már nem igazán tudom mit tudnék vele kezdeni. Fáradt, de nem akar aludni. És rohadt makacs. Lehet ez egyeseknek meglepő, de a gyerekek sem ugyanolyanok. Felnőttek között is vannak jó alvók meg rossz alvók. Gyerekek között is.

Elég bunkó hozzászólást sikerült írnod. Nem értem hogy ha nincs tapasztalatod valamiben akkor minek szólsz hozzá.