Nem tudom mitévő legyek, megtartsam-e vagy sem?
Nem szeretnék ítélkezést, mivel ígyis éjjel és nappal csak ezen gondolkozom, s lassan felemészt.
Van egy 4 éves kislányom, akit 3.5 éve nevelek egyedül, szinte segítség nélkül (az én nagyszüleim segítenek amennyit az erejük megenged még), viszont az apjától nem váltam el, csak nemrég adtam be a valópert, de még nincs sok fejlemény. Megjegyzem, 3.5 éve nem is élünk együtt. Ő külföldön tartózkodik. A gyerek szerintem annyira nem érdekli, inkább az, hogy velem mi van, az én magánéletemben.
Van egy fél éves kapcsolatom. Nagyon jól kijövünk, stb, de nekem ez még túl frissnek tűnik ahhoz, hogy elkötelezzem magam, pl házasság vagy gyerek. Kiderült, hogy terhes vagyok. Örülök is és nem is. Fogalmam sincs hogyan tovább. A kislányomnak nem tenne rosszat egy kistestvér, mivel egyke és barátaink sincsenek egyáltalán, sehova nem járunk, csak itthon ülünk, illetve ő óvodában, én pedig munkában. A párom biztat, hogy semmi gond, meg hogy van miből felnevelni (amit el is hiszek, nem feltétlenül az anyagi oldala miatt aggódok). A családom sem tudom hogy fogadná a hírt, valószínűleg negatívan, mivel nekik nyilván nem számoltam be még erről a kapcsolatról, és nem tudom mennyire támogatnának.
Csak remélem valaki volt már ilyesmi helyzetben vagy tud valami tanáccsal ellátni, mert én nem tudom kihez forduljak, nincsenek barátaim, nincs senkim. Én évek óta úgy érzem túlélek csak, hogy el tudjam tartani magunkat ketten s a lakást, költségeket is megoldani. Ötletem sincs, hogyan tovább. Nem tudom, hogy ha vállalnám a gyereket, vajon minden rendben lenne később is, vagy mi van ha ugyanúgy zátonyra fut a kapcsolat, akkor maradok 2 gyerekkel egyedül vagy ugyanúgy a kislányommal, mivel el tudom képzelni, hogy a jelenlegi párom magához venné a gyereket, ő mindig is nagyon szeretett volna. Megjegyzem, védekeztünk, nem volt tervezett terhesség ez.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
"de végső soron együtt vagytok, szeretitek egymást."
Ja, az előző férjével is együtt voltak és szerették egymást 😂 Aztán most?
Ne legyünk már ilyen naivak. Egy fél éves kapcsolat, persze, hogy szeretik egymást, meg röpködnek a pillangók, nem voltak nehézségek, stb. De erre nem lehet alapozni.
Itt már van egy gyerek, aki iránt a kérdezőnek felelőssége van, és minimálbérrel, nulla családi segítséggel nem vállalnék másik gyereket, hanem örülnék, hogy azt az egyet el tudom tartani, amj van már.
Ha ez a pasi lelép 1 év múlva, egyikőtök se fog segíteni a kérdezőnek, hogy el tudjon tartani két gyereket, így könnyű tanácsot adni, hogy nem a ti gondotok lesz.
Másik pedig tudom, hogy semmire nincs garancia
A kislányomat is ésszel vállaltam, bíztam magunkban, az akkori párom is mellettem állt, végül a gyerek születése után szép lassan mindenből kivonta magát és konkrétan meglépett. Nem érdekelte, hogy milyen nehéz egyedül, nem érdekelte, ha betegek vagyunk vagy sem, stb.
A mostani párom a kezdetektől fogva mindenben segített, támogatott, mellettem volt éjjel és nappal mikor beteg voltam, a kislányommal is sokat játszik és törődik. Mint ember, számomra bizonyított, hogy ő egy jólelkű ember, aki önzetlen és segítőkész. A bizonytalanságom oka nem ő, hanem az előző kapcsolatból/házasságból hozott traumák, hogy minden csak addig szép és jó, míg jön a gyerek, utána pedig szenvedhetsz, éjszakázhatsz vele egyedül éveken keresztül, aggódsz mikor beteg, kelj fel minden reggel, mindent egyedül csinálj, mert a másik úgyis talál majd kifogást, hogy ő dolgozik, ő fáradt, ő neki nincs ideje, oldd meg te. Hiszen te vagy az anyja, a te dolgod. Itt a hiba nem a páromban van, hanem bennem.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Mivel a fogantatás alatt papíron férjnél voltál így jog szerint az exed(férjed)lesz feltűntetve apának, kivéve ha gyorsan elválsz és az új párod apai elismerő nyilatkozatot tesz.
Én nem vállalnám a helyedben, én 4 évig voltam egyedülálló anyuka, egy gyerekkel is piszok nehéz, kettővel el sem tudom képzelni. Ne kockáztass!
Ha valóban szeret a párod, megérti és veled lehet, pár év múlva lehet majd közös.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!