Megtartsam vagy elvetessem?

Hát, ne haragudj, de ezt a kérdést irtó butaság itt feltenned. Idegen emberek véleménye az utolsó, aminek most számítania kell!

Ezt a te/ti döntésetek kell, hogy legyen, nem a mienk.

És itt majd jönnek a megrögzött abortusz-ellenesek, meg a megszállott "kis törpe, pocaklakó, stb."-imádók, akik győzködni fognak, hogy elvetetni a gyereket a legfőbenjáróbb bűn a világon... Ami csak arra jó, hogy ha később mégis az abortusz mellett döntesz, bűntudatod legyen.

Szóval ezt a kérdést nagyon nem kellett volna itt feltenned, szerintem.

Amúgy meg, én azt tanácsolom, hogy NAGYON mérlegeld a jövődet így is, úgy is: mik a céljaid, mit szeretnél az élettől?

A párod mit szeretne? Közösen képzelitek-e el az életet? Mi lenne, ha megtartanád? Mi lenne, ha nem?

Támogatást kitől remélhetnél? Megélnétek?

Mindent gondolj végig, és akkor dönts, amikor már számba vettél mindent, ugyanis ez mindenképpen egy nagy, egész életedre kiható döntés lesz, semmiképpen sem hirtelen felindulásból, kapkodva kell döntened.

Imádom a szavazós kérdéseket :D

Vetesd el.

Tudom, hogy mindenki más, de ha ennyire felelőtlen (bocs) lettem volna, hogy nem vigyázok én még így sem bírnám megölni! Hiszen nem a gyerek hibája, hogy az anyukája felelőtlenűl szexel...! Vigyáznod kellett volna, mert egy gyerek oriási felelösség...! Sok mindenre van szüksége míg felnő...! Nem csak anyagi dolgokra, hanem a szeretetedre is! Biztosítani tudsz neki egy ilyen körülményt? Itt most lesznek különböző vélemények, van aki azt fogja mondani vetesd el meg van aki azt, hogy ne, de a döntés csak rajtad áll, hisz mi nem ismerjük részletesen a körülményeid! Mindenesetre gondold jól végig! Tudom felnevelni sem könnyű egy gyereket, de megölni talán még nehezebb, mert utána bánt a lelkiismeret.

Kívánom, hogy jól dönts!:) Majd írj!

18/L

Egy babát nem elég megszülni, hanem legalább 18 évig fel kell nevelni.

Ha megtartod, akkor nem tudsz mellette sem tanulni, sem dolgozni, mert sehova nem vesznek fel. Ha most a szüleid segítenek is eltartani, de nem tudhatod, megtudják-e tenni még 18 évig?

Kisgyerekkel nagyon nehéz lesz majd olyan férfit találni, aki vállalja a gyerek felnevelését és jó apa is lesz.

Milyen életet akarsz magadnak és a gyerekenk,

Ezeket józan fejjel gondoljátok végig.

Ne hallgass a sok ostoba abortusz ellenőre, mert egyik sem fog neked segíteni, ha szükséged lenne rá.

Csak az lesz depressziós az abortusz után, aki nem felelősen dönt. Aki elhiszi ezeknek az "okosoknak", hogy az a gyerek megakar születni, és akinek Isten gyereket ad, annak ad kenyeret is.

Hat gondolom dolgozni meg nem dolgoztál, igy max gyest fogsz kapni meg csaladi pótlékot, apukát öl pedig - ha van jovedeleme- tartasdijat. Na ebből nem lehet gyereket nevelni.

Gondolom a lakás a szülőkkel lenne. Ez tönkrevágná az esetek nagy részében a te kapcsolataodat a szüleidnel es rendkívül rossz hatással lehet a gyerekkel valo kapcsolatokra is.

Az en maganvelemenyem az, hogy nem tartanám meg ilyen feltételekkel.

Old meg nyugodtan hiszen a szive csak 2 hete dobog.

Csak fele a te genetikai anyagod sajat tested es lelked

csak vele osztod a tested.

Ha én a helyedben lennék, fájó szívvel, de elvetetném. Bele se lehet gondolni abba, hogy milyen lesz az életed, főleg ilyen fiatalon. Mondod, hogy tisztában vagy vele, mit jelent gyereket vállalni, de nem, hidd el..én sem tudtam, senki se tudtja, amíg be nem vállalja...és mikor már megvan, vannak bizonyos pillanatok, mikor azt mondod...hát ezt nem tudtam...ezek a nem pozitív dolgok. Én akkor vállaltam gyereket, mikor akartam, idősebben, rendezett háttérrel, s mégis, nehéz volt az eleje...de még mindig az...úgy érzem az enyém kitesz 3 rosszcsontot is...és az anyagiakról még nem is beszéltem...annyi cucca van, hogy nem férünk a lakásban:D és drága hobby a gyerektartás:D

18 évesen, egyedül vállalni gyereket...nem hinném, hogy a legjobb ötlet. Lehet lesz valaki, aki írja, hogy ő is keresztül ment ugyanezen...és nem bánta meg, de csak azoknak higgy, akik min 10 éve mentek rajta keresztül, mert lehet, hogy az eleje rózsaszín ködbe burkolózik.

Hatalmas teher lelkileg is. Ha el akarod vetetni, akkor pedig gyorsan lépj, mert napról napra jobban fogsz hozzá kötődni, és minél később veteted el, annál jobban meg fogja viselni a szervezetedet. Azokkal most ne foglalkozz, akik azt írják, hogy ők meg évek óta próbálkoznak...és ne is azzal, hogy anyukád azt mondja, hogy majd ő sokat segít...vannak pillanatok, mikor ő nem tud, és vannak dolgok, amikben nem tud segíteni...és nem az ő gyereke lesz, hanem a tied, neked van felelősséged iránta...nagymamának lenni könnyű: este hazamegy az unoka, vagy legalább is a saját kis lakhelyére, anyuka kel fel hozzá éjjel, ha félre lesz nevelve, anyukának kell helyrehoznia, anyuka vergődik majd a hisztikkel...és ő fogja törni a fejét, hogy vajon mit tanácsoljon 15 18 éves lányának, fiának, mikor azzal jön haza, anyu, nagymama leszel...

hidd el nekem, fogalmad sincs róla, mivel jár egy gyerek..nem rosszból írom. Elég lesz neked megtudni, 5 10 év múlva, addig bulizd ki magad...de legyen nálad gumi legközelebb.

szia!

Én nem adok tanácsot, hanem leírom a saját történetem. Igyekzem csak a lényeget, hogy ne legyen olyan hosszú.

18 éves voltam, pont érettségi előtt. 2 éve voltun együtt a párommal, annyi idős volt mint én, viszont ő otthagyta a sulit, nem tanult nem dolgozott, csak úgy volt...

Rengeteget beszéltünk a közös jövőről, összeköltözésről és gyerekekről. Azt mondta, hogy őt nem zavarná ha babánk lenne. Terhes lettem, bár nem terveztük.....becsúszott. Én úgy gondoltam, hogy nem baj, megtartjuk. Majd megoldjuk valahogy, szeretjük egymást, más nem számít. Kiderült, hogy ő nem így gondolja...és a szülei sem. Egyedül maradtam. Anyukám segített volna, ő szerette volna ha marad a baba. Úgy döntöttem apa nélkül nem vállalom. Még 1 évig együtt voltunk és vége lett a kapcsolatnak.

Egyáltalán nem bántam meg a döntésem. Ettől nem vagyok rossz vagy gonosz vagy érzéketlen, de tönkre tettem volna az életem. Sokat sírtam és bánkódtam de tudtam, hogy így a jó!

Jelenleg az első babámat várom, a héten szülök! A férjem már nagyon várja, és már most imádja a gyermekét.

Én azt mondom, hogy fel a fejjel, bárhogy alakul az úgy lesz jó! A te életed csak TE élheted. senki nem fogja nevelni vagy eltartani helyetted, és a lelki dolgokkal is neked kell megküzdened!

Sok sikert kívánok!!!!!!