Milyen utazásokat terveztek kisbabával, kisgyerekkel az idei évre? Hogyan szoktátok megoldani ezeket?

Én csak azért nem utazom kicsi gyerekkel (nyilván hosszabb utakra), mert egyszerűen stresszes. Így is utazunk eleget. Egyik nagyszülő 2.5 óra kocsival ország keleti részébe, másik nagyszülő 2 óra a nyugati részbe, mi meg vagyunk középen. Őszintén nekem ez a 2 utazás pár havonta bőven elég, főleg az ezzel járó stressz, DE! nekem olyan is a gyerekem. Nagyon ingerkereső, ha máshol vagyunk szinte nem is eszik egész nap mert minden fontosabb. Első éjszaka rosszabbul is alszik, mert egész nap le sem toj, de aztán éjszaka eszébe jut, hogy anyja is van :D Most már nagyobb (másfél lesz) így most már bátrabban utaznék vele, viszont pont emiatt nagyobb "meló" is lenne a nyaralás. Amúgy most születik kistestvére így nyaralni idén sem megyünk. Viszont a környékre strandolni igen. Szerintem ez is épp elég inger neki, hogy ide oda járunk majd nyáron fürdeni.

Viszont nem kell félni a nyaralástól mert bármi lesz megoldjátok. Ha rossz lesz mert sír meg nyügi akkor is ott lesztek rá 2en. Plusz bárhol lehet rossz napja. Ha szerettek nyaralgatni, akkor amúgy sem baj, ha megnézitek milyen egy gyerekkel :)

“ De aztán látom, hallom, hogy valakinek azért szednék le a fejét, mert elmegy futni babával, mondván, ő akar futni menni, nem a baba és majd menjen akkor futni, “

De miért foglalkozol mással? Miért érdekel más véleménye, a te gyereked , a te életed hova mentek, és azt csináltok amit akartok.

Mi külföldön lakunk , itt teljesen normális , hogy pár hetes korától utazgatunk , nem csak mi , mások is.

Egyébként meg van a gyerekmentes hotel, akit annyira zavar az menjen oda, de pl. nekünk soha semmiből nem volt probléma.

Magaddal foglalkozzál, és ne mások véleményével.

Idén neked nem releváns feltétlenül, mert már nagyobbak a gyerekeim (2 és 4 évesek, egyébként egy repülős út lesz Görögországba, szállodában, egy autós a Balatonra, de az az unokatesókkal együtt, apartmanban). De az el tudom mondani, hogy amíg kicsik voltak, hogy volt:

A nagyobb lányok sikítva ordított, kb amint bekerült az autóba, egészen addig, amíg kikerült belőle. Ha 10 perces útra mentünk, akkor 10 percig, ha 6 órás útra (Horvátország, Krk, apartman, egyébként szuper hely és ajánlanám gyerekes-autós utazásokra is), akkor addig. Egyedül az volt az ő szempontjából megoldás, ha alvásidőben utaztunk, éjszaka, de az meg nyilván nekünk volt pocsék, mert akkor mire odaértünk voltunk teljesen zombik, az első nap így totál kuka. De sokan erre esküsznek, hát, nem tudom, én ezt azóta nem vállaltam be, őszintén szólva, iszonyú balesetveszélyes folyton leragadó szemmel vezetni. Mondjuk a hátulról visító gyerek, akit mintha éppen élve megnyúznának, az sem a legbiztonságosabb állapot az autóvezetéshez, de na :D Szóval a nagyobbal az volt a megoldás, hogy nem utaztunk autóval. 2 éves korában repülővel, az pl jó volt. Nagyon. Nagyon tetszett neki a felszállás/leszállás is, Ciprusra mentünk, az nem hosszú út, és addig sem volt egy helybe kötözve, ülhetett az ölünkben, játszhatott, nasizhatott, kicsit mászkálhatott az ülések között, mindenféle olyasmit megtehetett, amit amúgy az autóban nem lehet. Nyilván ugyanilyen jó lett volna a vonat is pl, csak hát nem olyan uticélt választottunk, ahova el lehet menni vonattal, de amúgy ez még egy tök jó alternatíva lett volna neki. Azóta amúgy már megszerette az autózást, most már simán tudnánk vele menni bármerre, bármeddig.

A kicsi nyugodtabban viselte az autóutakat, ő vagy csak gügyörészett az ülésben, vagy instant bealudt. Szóval miatta az autózás sima ügy lett volna. A nővére miatt viszont amikor az első nyaralása volt, csak Balatonra mentünk- na, neki pl az volt borzasztó, mert bár az utat nagyon jól viselte, a vizet annál kevésbé. A partra voltam szögezve vele, mert amint bevittem magammal a vízbe, egészen addig, amíg ki nem vittem onnan, ordított. 7 hónapos volt ekkor, a nővére 11 hónaposan volt először a Balatonban, őt ki se lehetett belőle imádkozni kb. A kicsi olyan 1,5 éves kora után szerette meg a vizet, most már ő is vízinyuszi, de ez is mutatja, hogy annyira lutri, hogy egy-egy gyerek mit szeret, hogy viseli, hogy az eszméletlen. Na meg változik is, ami egyik hónapban még jó és beválik, a másikban már egyáltalán nem, és fordítva.

Szóval én őszintén szólva a helyetekben most, amíg nem ismeritek jobban a babát, addig nem mernék egyből nagy és messzi utakat lefoglalni.

Egyébként maximálisan egyetértek, mi is hurcibáljuk magunkkal a gyerekeket mndenfelé, mondván, hogy ők lehet, hogy nem emlékeznek 1 éves korukból a Horvát tengerpartra vagy pár hónaposan a Balatonra, de őket ilyen kicsiként még amúgy sem érdekli semmi, azon kívül, hogy velünk legyenek, és nekünk meg csak jó, ha kicsit kimozdulunk a mindennapi monotóniából, világot látunk, stb. Nem hazudok, gyerekkel együtt közel sem olyan egy utazás, nyaralás, mint előttük, pedig amúgy mi is nagyon utazósak voltunk, spontán is fogtuk magunkat, felkaptuk a hátizsákot, aztán vettünk repülőjegyeket a leghamarabb induló Európán belüli járatra, de hát amit lehet, azt azért megpróbálunk megtartani ebből. Voltak jobb és kevésbé jó élményeink, amikből igyekeztünk tanulni és a következő alkalommal már másképp, jobban csinálni, hogy mindenkinek jó élmény legyen a nyaralás. A kicsi most fog először repülni, kíváncsi vagyok, hogy viseli majd, mert amilyen kis nyugodt volt babaként, annyira csilláron lógó kis hurrikán lett mostanra. Közel 3 évesen szerintem csak rosszabb lesz, de ki tudja :D A nővére legalább már értelmes, 2 héttel az 5. szülinapja előtt megyünk, ő már egyáltalán nem "nehézség" ilyen értelemben.

Mi vonattal mentünk gyerek előtt is, azóta is. De a szomszédos országoknál nem szoktunk messzebb menni, inkább belföldön, így a repülés nem merült fel. Úgy tervezzük az utat, hogy az átszállásoknál legyen legalább egy óra játszóterezni. Kicsinek autóval is jó volt, kb. 8 hós koráig, de azóta nehezen tűri hogy nem lehet ölben, ezért is tértünk át teljesen a vonatra.

Inkább a sok cucc a macera. Idén nyáron már a legtöbb alkalommal az anyósomék vízpart közeli nyaralójába mentünk. Így pontosan tudtuk, mire számíthatunk, mit kell vinni, mit nem.

Hogy mennyire stresszes, az gyerekfüggő. A mi fiunk ugyan mindig összevissza aludt, de bárhol elalszik, tehát csak arra kellett figyelni hogy legyen nálunk babakocsi (vagy háti hurci, míg kisebb volt) ha elálmosodhat. Mindig ad-hoc az alvásához igazítottuk a programot, és gyereknek unalmas helyre akkor mentünk, ha pont elaludt.

11es vagyok

Ha mennének is a nagyszülők mindenképpen vigyétek magatokkal őket de tényleg. Már az is, ha csak este figyelnek a babára míg alszik, ti meg vacsiztok valahol nagyon sokat számít. Vagy kint a parton, amíg tudtok fürdeni egyet. Ha mennek, akkor nem is lenne kérdés mennék e.

1 vagyok.

Sztm meg nem kell más vélemenyével foglalkozni, ha nem kéred.

Én is izgultam, aztán az ember mégis feltalálta magát :).

Ha futni akarok babakocsival, ahhoz sincs senkinek semmi köze. Én se szólok bele más mit hogy csinál, van aki elhagyja magát...ő dolga.

Nyilván a gyerek az első, de én azt "vallom", hogy úgy kell "igazítani" a dolgokat, hogy a szülőknek is jó legyen. Nem kell mindent a gyerek alá rendelni.

Általában azok szóljak le ha nagyszülőknél van akár 2 napot a gyerek, akiknek nincs segítsége.

Mi tavaly Svájcba mentünk a 7 hónapos gyerekkel. A család többi tagja autóval ment, de mi tudtuk, hogy az amúgy 12 órás menetidőt a gyerek jól megtolná 20 órára is. Túl sok még, nem tud ennyit egy helyen ücsörögni.

Vonattal terveztünk menni, de végül olcsóbb volt repülővel menni. Jól döntöttünk. 1 óra menetidő, a gyerek végigbóklászta a kezünkben, székeken, szórakoztatta a környezetet (tényleg szórakoztata, rájuk mosolygott, kurjongatott, ha nem mosolygtak vissza, egyáltalán nem sírt). Ez az 1 óra is rohadt fárasztó volt így, a vonatút kész káosz lett volna, még ha több helyünk is lett volna.

Svájcon belül autóval közlekedtünk, 1 órás út utolsó 20 perce mindig konstans ordításba torkollott. Fél órát bír autózni, ennyij. Ez nyilván gyerekfüggő, ismerős gyereke 2 óra után kezd el elégedetlenkedni, de nagoyn ajánlom, hog ymérjétek fel előre a ti gyereketek mennyit bír. Illetve hát akár el is kezdhetitek szoktatni.

Egyébként ahegyekbe túrázgattunk, háton volt végig, azzal semmi baja nem volt. Néha letettük legelni, oszt annyi.

Ezen kívül itthon a Velencei-tóra utazgattunk még, az 1 óra vonatozás. El lehetett foglalni. De volt, hogy úgy száltunk le, hogy a vasútállomás kellős közepén levetkőztettük agyereket teljesen mert tarkón fosta magát. Erre is készüljetek.

Igazából amire figyleni kell, hogy legyen mindig váltóruha, pelenkázószett, néhány aktuális kedvenc játék, meg.. mindenből tartalék.

Meg... nyilván, mi hordozóban gondolkodunk végig, elképzelni se tudom, hogy babakocsival hogy lehet utazni, vagy az utca végénél messzebbre kényelmesen közlekedni.