Milyen utazásokat terveztek kisbabával, kisgyerekkel az idei évre? Hogyan szoktátok megoldani ezeket?
Elsőbabás szülők vagyunk, hol azt érzem, hogy nagyon lazán és könnyen állunk mindenhez, semmiből nem csinálok gondot, máskor pedig azon is idegeskedem, ha fél órával később ébred, mint szokott.
Nagyon szeretünk utazni, kirándulni. A baba születése előtt havonta/kéthavonta mentünk valahová, ahogy időnk engedte. Akár egy 3-4 napos Európán belüli kirándulásra, akár 2-3 hetes utazásra, távolabbi célországokba.
Idénre nem foglaltunk még semmit, most kezdtünk el barátokkal, családdal beszélni a nyári utakról, akkor lesz fél éves a baba. Eddig inkább a repülős/hoteles típusok voltunk, de most gondolkoztam, hogy talán érdemesebb lenne autóval menni, apartmanba, legalább az első 1-2 útnál. Mi sem zavarnánk senkit, minket sem zavarnának.
Még picike, 1 hónapos, eddig a legnagyobb utazása az volt, hogy a héten lementünk a Balatonra Pestről, fél napra. Mondjuk, azt végig is aludta. :D
Húsvét körül gondolkoztunk elmenni Szlovéniába, ha megmarad ez a nyugodt habitusa, de annyira azt olvastam mindenhol, hogy ilyenkor napról-napra is tudnak változni, hogy nem merek túlságosan előre tervezni.
válasza:Menni kell aztán majd közbe kiderül.
Lányommal se volt pl gond, 1 évesen volt velünk 1 hetet Törökországban.
Sokszor én is így érzem, hogy majd menet közben látjuk, hogy viseli. Vagy megoldjuk a problémát, ha ott vagyunk előtte, felesleges előre izgulni.
De aztán látom, hallom, hogy valakinek azért szednék le a fejét, mert elmegy futni babával, mondván, ő akar futni menni, nem a baba és majd menjen akkor futni, ha a gyerek már nagyobb és másra tudja hagyni. Ugyanez az utazásnál, hogy a babának teljesen mindegy, hogy a tengerparton van-e, vagy otthon a nappaliban. De közben úgy érzem, hogy valamilyen szinten neki is be kell illeszkednie a mi életünkbe, normális keretek között persze. Az ő igényei a legfontosabbak, de a mi korábbi életünket sem kell teljes egészében feladni.
válasza:Nincs meg terv iden, de en kifejezetten gyulolok gyerekkel utazni. Legalabbis az en gyerekemmel. 🤣
Maga az utazas a gaz, ha mar ott vagyunk a helyen, nincs baj. De sir, uvolt, sikit, gyuloli az autot, repulot, buszt, vonatot, mindent. Egyszer repultunk vele, egyelore ezt nem probaljuk ujra, nagyon gaz volt. :D
Nyilvan amugy proba szerencse, menni kell, kulonben sose derul ki, hogy mi lett volna ha. Most 2 eves a kisfiam, lehet jovore mar jobb lesz vele is, isten tudja.
Amugy nem kell annyira kiforgatni masok szavait. En emlekszem arra az ominozus futos kerdesre itt az oldalon (ha erre gondolsz), ott sem a fo gond a futas volt, hanem ahogy a kerdezo eloadta magat.
Termeszetesen nem gond, ha az ember elvezi is a gyerekkel toltott idot, legyen az akarmi. En is jartam futni peldaul sokat, de 1 eves koraban ezt be kellett fejezni, mert nem birta a babakocsit mar. Vagy plazazni. Imadtam vasarolni jarni vele, de ez is csak addig mukodik, amig a baba is vevo ra. Nem fogsz kenyelmesen nezelodni, ha kozben uvolt vagy hisztizik 2 percenkent, erted.
Majd meglatod, hogy nektek mi lesz a jo, ez ugy adni fogja magat.
Nem tudom, ezen szerintem nem sok kiforgatnivaló van:
"Futsz? Szuper. De a gyerek nem fut, és a babakocsis futás csak arról szól, hogy te mit akarsz... MAjd futsz akkor, amikor az apja tud rá vigyázni."
Nyilván ez, hogy jön velem/velünk mindenhová, leginkább az elején van. Nem vagyok álszent, később szeretném, ha nagyszülőkkel, dédszülőkkel is lenne, esetleg bébiszitterrel. Nem tartom ezt ördögtől valónak egyáltalán, szerintem csak jó, ha másokkal is elvan. :D
válasza:Nézd, nekem 2 féle gyerekem van, az elsővel örültem, ha eljutok wcre. Ő képes volt fulldokolni a saját nyálában, annyira felhergelte magát mindenhol, ordítva zokogott. De állandóan, szó szerint állandóan.
A második meg a "szobanövény", ha tolom a seggét babakocsival, ő addig nézelődik, amíg megyünk. Egy hangja nincs, minden érdekli.
És erre neked semmi ráhatásod nincs, a gyerek ilyen pici korban viselkedik valahogy és akinek nincsenek full más gyerekei, az azt hiszi, hogy ő majd így meg úgy kezeli és akkor számít valamit, de valójában rohadtul semmi ráhatásod nincs. Én azt mondom, ha a babád nyugis, és nem zavarja az utazás, menjetek. Nem miatta, neki valóban tök mindegy, de titeket feltölt majd. Ha meg sírva sikítva üvölt majd... Hát akkor meg hidd el, nem akarod majd vinni sehova. Mindegy mennyire akarod beintegrálni az életedbe, ez rajta is múlik. Lehet nem az utazás, de lesz olyan dolog, amiről le fogsz mondani, akaratod ellenére, és nagyon nem fog tetszeni. Ezért addig kell kihasználni minden jó pillanatot, amíg lehet.
válasza: válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!