A szülő is ember, nem gondoljátok?

Nincs jól egyáltalán. Mikor olvasom a hasonló kommenteket jön hogy fussak, egyeseknek mennyire megárt a szabadidő+az internet. "Nem én kértem, hogy megszülessek, én ebbe nem egyeztem bele". Az ilyenek nem kaptak egy ordas jó nap pofot sajna még. Vagy egy nagyot kaptak kicsi korukban a fejükre, oszt az zavart be.

Elvárások a mai világban: csak is akkor szülj, ha: Van legalább mind a két félnek saját ingatlanja, közel 2 millió a havi jövedelem, egy rakat megtakarítás van, mert hát anélkül nem lehet élni sem, a gyerek még járni nem tud, de már legyen xbox, ps, telefon, tablet, 2m-s tv, mert az jár neki, ha egyszer megszületik. Majd ha nagyobb lesz, házimunkát isten őrizz merj adni neki, mert hát ő nem kérte hogy megszülessen. Meg hát nem így tanítják a gyereket a munkára, a zsebpénz meg irdatlan mennyiségben follyon. Ha netántán olyan merész leszel, hogy szülsz még egyet, vagy egy harmadikat, mikor a nagyobbak már vannak 15 16 évesek, nehogy rá merd bízni a kisebb 2-8 évest, hogy néha vigyázzon rá!!! Hisz korlátozod szegénynek a szabadidejét, és nem tartod tiszteletben a privátszféráját.

Lényeg, hogy addig sorolhatnám, míg reggel nem lesz, hogy egyesek mit nem képzelnek a gyerekvállalásról. Persze, adódjon meg minden a gyereknek, de azért a gyerek se gondolja, hogy ő szarta a spanyol viaszt, mert megszületett. Ruha, kaja, tanulás, néha szórakozás ha van szponzorizálva, az legyen bőven elég, mert ennél szarabb szituációkban is nőttek már fel gyerekek. És lehet jobb volt a mentális állapotuk, mint itt egyeseknek. Csak hát ez a nagy jólét nagyon beárt mindenkinek.

Unatkozó gyerekek kommentelgetnek itt.

Nem kell vele foglalkozni.

Annyiban egyetértek,hogy senkinek nem kötelessége semmiba gyerekeddel kapcsolatban, egyedül neked, a szülőnek vannak kötelességei.

De itt sokan valóban álomvilágot írnak le. Kihalt volna már az emberiség, ha ezekre hallgatna bárki is.

Én nem csak ezen az oldalon találkozom a mártír mamikkal sajnos. Többek között egy barátnőmmel is emiatt lett iszonyat felszínes a kapcsolatunk. A férjem a segítségem és bébiszitterünk van. A család messze, így a mindennapjainkban nem tudnak segíteni. Mindig megkaptam, hogy azért fér bele két gyerek, mert van segítségem, bezzeg neki nincs. Mert a férje vállalkozó és alig van otthon, mert a mamákkal bár egy településen laknak, még dolgoznak és sz*rnak rájuk, stb. Aztán a következő beszélgetésnél elmondja, hogy a gyerek beteg volt a héten, mamázott, de eleve a másik mama hozza el az oviból hetente háromszor, meg minden hétvégén vagy a tesójánál alszik a kislánya, vagy valamelyik mamánál. Nem tudom egyesek tisztában vannak-e egyáltalán a "segítség" fogalmával, vagy mégis mit várnának. :D

Egyébként abban igazat adok, hogy senkinek nem kötelessége bevállalni az én gyerekeimet, de mindenki a saját sorsa kovácsa. Mi fizetünk pl. azért, hogy egyedül elmehessünkk akár fogorvoshoz... vagy szabit vesz ki a másik. Más megoldásunk nem igen van.