Nem gondoljátok, hogy a szülő hibája az, ha a gyerek nem oszthat meg vele bármit, akármit, ha problémája van?

Nem feltétlenül a szülők hibája csak. A legtöbb gyerek 14 éves kortól önmagától elzárkózik attól, hogy bármit is elmondjon a szüleinek. Inkább választják a barátokat, vagy a gyakorit, minthogy leüljön a szüleivel megbeszélni a gondokat. A szülők egy idő után észreveszik a távolodást, így akarva-akaratlanul de ők sem erőltetik a dolgot. 20 évesen már annyira kialakul ez a helyzet, hogy nem beszélgetünk a szülőkkel, hogy jóformán nem is ismerik egymás természetét.

Csak egy példa.

Egy kedves barátnőm sem mert a szüleinek a gondjairól beszélni, hasonló okokból mint a te ismerősöd. Mindig azt mondta, hogy ha az apja megtudná jobb esetben csak kitekerné a nyakát, rosszabb esetben agyonverné. Végül kénytelen volt a szüleitől segítséget kérni. Az apja csak 1 dolog miatt tolta le. Miért nem szólt korábban, így megkímélhette volna magát több hónapnyi feszültség, idegességtől. Rögtön segítettek a szülők, egy rossz szavuk nem volt. Végig mellette álltak.

Szóval nem minden esetben a szülők hibája ha eltávolodnak egymástól.

"Az illető nem fél felvállalni, hanem nem meri megmondani az apjának azért, mert ismeri, és tudja, hogy hogyan reagálna rá."

Nyilván nem dicsérné meg, igen. Ez a felnőtt ifjú hülyeségének a természetes következménye. És ezért nem meri megmondani az apjának.

Azaz: fél felvállalni a felelősséget (értsd: viselni tettének következményeit) a saját hülyeségéért.

Az, amit írtál, egészen pontosan ezt jelenti. Miért is a szülő (aki mellesleg vállalta a taníttatása költségeit, de nyilván nem élete végéig kívánja ezt finanszírozni) a hibás ezért? A felnőttség - többek között - azt is jelenti, hogy megtanulunk végre nem mindenki mást okolni azért, mert beszariak vagyunk.

Én otthon igazából anyunak hélve mondom el az ötös alát mert akkor morog a négyesnél már idegeskedek hogy le fog szidni.

Mondjuk a tesi jegyekért nem problémázik...Szóval van olyan hogy a szülő hibája...

13\L