Nem gondoljátok, hogy a szülő hibája az, ha a gyerek nem oszthat meg vele bármit, akármit, ha problémája van?
Van egy ismerősöm, aki nemrég kezdte a főiskolát, és az 1. éve nem sikerült a legjobban, mint említette (ha jól tudom, 1 tárgya bukás lett). Amikor megkérdeztem, ősök mondtak-e erre valamit, azt mondta, hogy az apjának még nem merte megmondani, mert tuti hogy elkezdene üvöltözni és lecseszné őt. Én ezen nagyon meglepődtem, nekem teljesen természetes, hogy a szüleimnek elmondom, ha valami gondom van, és ha tehetik, segítenek benne, így meg is bízom bennük.
Minek vállalnak olyan szülők gyereket, akik utána arra sem bíztatják a gyereküket, hogy akármit mondjanak el neki, és a "gyerek" ne féljen a kudarcát megosztani?
Az, hogy egy gyerekből milyen ember lesz, részben genetika, részben a környezeti hatásokra adott "válasz". Egy gyerek környezetét (normálisan) legalább fele részben a szülei jelentik. Ilyen értelemben kissé sarkítva ugyan, de legalább 75%-ban a szülőn múlik az, hogy milyen lesz a gyereke, és milyen lesz vele a viszonya. És nem az a probléma, ha egy szülő hibázik a gyereknevelés során, hanem amikor még magának sem hajlandó beismerni azt, és még a saját hibáit is a gyerekén "veri le".
Ugyanakkor, ha egy szülő abban a szellemben nőtt fel, hogy a szülő nem arra való, hogy a problémáit megossza vele, akkor nagy valószínűséggel ő is így fog hozzáállni a saját gyerekéhez. Kivéve, ha annak idején felismerte, hogy ő ettől szenvedett, mert akkor pont az ellenkezőjére fog törekedni.
Szóval nehéz dolog ez, hogy mi pontosan kinek is a hibája, örülj neki, hogy neked olyan szüleid vannak, amilyenek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!