Miért gondolja úgy sok szülő, hogy az a legjobb a gyereknek, ha mindent ráhagy/megenged neki? Ti is így gondoljátok?

Az én környzeetemben is vannak olyan családok/gyerekek, akikről azt gondolom, hogy az én értékrendem szerint túlságosan ráhagyó , keretek nélküli a nevelés, aminek az eredménye a gyakran romboló, őrjöngő, korának megfelelő alapvető és minimális szabályokat nem ismerő/be tartani nem tudó gyerek.

Persze a kulcsszó az, hogy az én értékrendem szerint- mert kinek-kinek más az elvárása, igénye.

Abban a legtöbb gyerekkel/szülővel egyetértésre lehet jutni, hogy az általános, elvárható, szokásos viselkedési normákat tartsák be- de azért van egy olyan szelete is az embereknek, akiknek még ez sem megy. A legtöbb embernek elég, ha arra kéred, hogy LEGALÁBB úgy viselkedjen, mint otthon a csládban vagy amennyire elvárja, hogy ővele viselkedjenek- van, akinek ez is túl nagy elvárás.

(gondolok itt pl. arra, hogy kisiskolás KÉPTELEN leülni érkezéskor, vendégségben tör-zúz, borít mindent, ugrál eszementen a bútorokon, pedig a vendéglátó (én) higgyétek el, hogy szólok nem egyszer, nem kétszer és a határozottságommal semmi baj).

Az ehhez hasonló szituációkat és gyerekeket/szülőket én próbálom kikerülni, ha pl. nyilvános helyen vagyunk- és ha már többször tapasztalom egy bizonyos gyereknél, hogy számomra nem tolerálható a viselkedése, akkor nagy ívben elkerülöm, ha tudom.

Ha az én otthonomban viselkedik valaki így, akkor én bizony nem restellem félretenni a házigazdai kötelező udvariasságot és igenis elmondani a SZÜLŐNEK, hogy nálunk ez nem szokás.

Valahol azért sajnálom ezeket a gyerekeket, mert a felelősség inkább a szülőé, aki így nevelte vagy nem nevelte őket- mégis a gyereknek származik baja belőle. Őt közösítik ki, ő kap fenyítést vagy beírást az iskolában stb.

Ezek a szülők szerintem kényelmesek és a gyors, könnyebbik megoldást választják a hosszú távú cél helyett. Mert könnyebb nem fáradni szerintük a rászólással, esetleg 101-dik elmagyarázással, ne adj Isten a büntivel, mint hagyni a gyereket őrjöngeni és túlélni ezt a napot is pl. facebook-ozva vagy tévézve közben...

Ez riasztó számomra, de ilyen is van.

Mesélek egy példát:

Két hete volt épp egy ilyen eset nálunk.

Most megsérültem, ezért nem tudok azonnal "ugrani", de a vendéggyerek (rokon is) beszabadult a hálószobánkba (pedig TUDJÁK, a szülő is és ő is), hogy nálunk ez nem szokás, el is mondtam már nem egyszer. Beszabadult rögtön érkezés után beruhant utcai cipővel és sáros overálnadrágban át a lakáson a legtávolabbi helyiségbe (ez a háló) és ordítva elkezdett ugrálni az ágyunkon, majd kidobálta az ágytakarót, párnákat stb.

Szóltam, határozottan szóltam, harmadjára már a hangomat kissé megemeltem és kértem, hogy azonnal jöjjön le- csak idő volt, mire oda tudtam menni- valami káosz volt ezalatt az 1 perc alatt.

Anyuka csak nézett, lassított felvételként vetkőzött le, nem siette el a dolgot.

Amikor végül közös erővel kirángattuk a csemetét a széttúrt, frissen húzott ágyunkból, akkor nem kevés feszülséggel a hangomban megkérdem anyukát, hogy legyen abban a segítségemre, hogy NE történjenek az otthonomban olyan dolgok, amik nálunk nem szokásosak, amikre tudják, hogy érzékeny vagyok és amivel még így betegen is jelentős plusz munkát és idegességet okoznak.

(eleve miért kellene erre értelmes felnőtt embert megkérni? sajnos tényleg nem evidencia, hogy vendégségben kulturáltan, normálisan viselkedünk, nem mászunk be olyan helyiségekbe amelynek csukva az ajtaja, ahová nem invitálnak pl. háló stb.)

...bólogatott és képzeljétek SEMMIT nem használt.

Később az éhes gyerekeket leültettem uzsonnázni (friss házi sütemény, innivaló)- mindenki tudott normálisan viselkedni, a kissrác felkapta a tálcát az asztalról, elrohant vele, majd a nappaliban a kanapéra letette, a legtöbbet összefogdosta, belerágott, visszadobta- megint mire odaértem már gusztustalan lett a fele.

Ismét elmondtam a mondandómat és látványosan a kukába dobtam a süteményt azzal a szöveggel, hogy sajnos ezt már senki nem fogja megkóstolni és MÁS NINCS (pedig volt).

Anyuka "jajj bocsi, MAJD feltakarítom, legközelebb MAJD rászólok, ha ez TÉGED ENNYIRE ZAVAR".

Még volt egy-két akciója a gyereknek (2 dl folyadékot ráöntött a bőrfotelre, pedig a konyhában adtam neki inni és megkértem, hogy legyen szíves ott meginni és nem elrohanni. Anyuka is papagájként ismételte velem, hogy "Zolika fogadjál már szót X néninek- de ezt olyan hangsúllyal, hogy akár csúfolódásnak is elment volna). A kissrác megígérte és rá 10 másodpercre kirohant, beleivott a pohárba egy kortyot és nem visszatette, hanem "NEM KELL" felkiáltással szó szerint KIVÁGTA innivalóstól, mert ő már nem kér.

Na akkor volt az a pont, hogy azt mondtam, hogy " ne haragudj X (anyuka)- én nem tudok többet a kisfiad után takarítani és rohangálni- engem ez nagyon bosszant és elkeserít, főleg, hogy most beteg is vagyok. Kérlek MOST AZONNAL tegyél valamit, hogy ne legyen háborús övezet a lalásunk, mert ez nem szeretném tovább elnézni."

...ekkor csattant a nappaliban egy falról levert kerámia (odatolt egy széket és lelökte, mert milyen vices a búrotokra mászni ugye)- és a zűrös család feldúlva távozott, még ők voltak megsértődve.

Természetesen belátható időn belül NEM látom őket szívesen nálunk.

Zolika egyébként pszichésen, testileg egészséges kisiskolás fiú. Otthon nálunk az anyuka szerint "nincsenek szabályok", mert még hagy legyen gyerek.

A gyakrolatban ez azt jelenti, hogy lehet ugrálni, felmászni bármikor, bárhová, lehet rohangálva enni, nem számít sem a közös étkezés, sem a lepotyogó morzsa, sem az esetleges elesés/fulladásveszély. Semmi.

A gyerek szobájában tévé van a teljes csatornakínálattal, akkor és azt néz, amit és amikor ő akar, nincs villanyoltás hétköznap normális időben- ha akar 11ig fent van és mindenféle szemetet nézhet (szakértő édes életben meg társaiban, amiről én sem tudom micsoda).

Abban hisznek, hogy majd saját kárán tanul.

Szerintem meg nem fog tanulni, senki nem úgy születik, hogy be tud tartani szabályokat és társadalmi elvárásokat- azokat valakitől meg kell tanulnia, valahonnan mintát kell rá látnia.

Nekem ez a család a világ legelkeserítőbb értékrendű családja- már ami a gyereknevelést illeti.

Ráadásul egyébként jó emberek, jó szívűek, szerethetőek lennének, de elviselhetetlenek ezek az akcióik.

kislanyom eppen azt a korszakat eli h nem fogad szot, vagy cask nagyon nehezen. Nagyon makacs. De szo sincs rola h minden ra van hagyva. Viszont nem vagyok hive a veresnek.

Tesomek viszont az elo pelda h mindent rahagynak a gyereknek abbol az elvbol, ha a gyerek mosolyog vmin akkor orul es nem szabad letorni, megha olyan dolgot csinal ami nem jo. Vagy nem szabad raszolni mert lelki serult less...