Miért kell a provokátorokat védeni az ellen, aki nem bírja elviselni őket?

Régen mi is ezzel küzdöttünk, de akkor azt hittem, csak pechesek vagyunk, a gyerekem kiakadt a mikroagressziókon, beszólogatásokon, cukkoláson és fintorokon, bemutatásokon, hangadásokon, amiket azért csináltak, hogy bosszantsák.. szerencsére ez már totál elmúlt nála.. de most az egyik különórájára jár(t) egy kislány, aki tök rendes volt, annyi, hogy néha kiabált hangosan, hogy fejezd be, ne csináld nem bírom és ilyenkor néha ki is ment a teremből, a tanár meg nem csinált SEMMIT, sőt, néha őt szidta le, hogy miért kiabál(amikor a másik bosszantja), mert az nem csúnya szóval, nem erőszakkal csinálja, csak fiú néven hívja, meg megfogja a cuccait, az egyiket kirakta a kuka fölé, hangokat adott, meg ilyen kis bosszantásokat csinált, de ezt a 45 perc alatt 2 percenként a lánynak, aki nyilván utálta a gyereket és kiabált vele, hogy fejezze be és utálja, hülye meg ilyenek, többször kért segítséget a tanártól, aki felszólította, hogy ne foglalkozzon vele, hogy a fiú piszkálja és fejezze be a kiabálást. A gyerekem szerint meg is fenyegette a fiú, hogy megveri, de nem ütötte meg soha. Így ment ez első félévben és most nem jár különórára a lány. Belefutottunk véletlen az anyjába és a lányba, beszéltünk erről és mesélték, hogy a tanár kiakadt a lányra, hogy folyton kiabál és csináljon vele valamit, mert a fiú nem tehet a viselkedéséről és a lánynak el kellene azt fogadnia és toleránsabbnak és csendesnek lennie, nem kellene utálkoznia és alapvetően "csak ő kiabál". Az anyuka egy elnyomható, nyugis nő(mint én voltam) és kivette a kislányt a foglalkozásról, aki nem sokat mesélt neki, és ő nem tudta, hogy a gáz viselkedésű kisfiú tényleg annyira gáz és nem ők a fő problémaforrás.. A problémás fiú anyja hangos, érdekérvényesítő, asszertív(abszurd elvárásokkal), de ő is csak próbál a gyerekének jót okozni, mert értelmes gyerek és nem tehet róla, hogy ilyen a viselkedése, problémái vannak.

Mióta kivette a kislányt egy foglalkozás ment le, azon egy másik fiút cseszeget folyton a problémás gyerek, aki jobban tűri, így a gyerekem szerint egy fokkal jobb lett, mert csendesebb az egész.

MIÉRT kell azt piszkálni, aki nem akarja/tudja eltűrni, hogy piszkálják? Nyilván a tanár fejében az játszódik le, hogy szegény problémás fiút viseljük el, és gonosznak gondolja a lányt(mint anno az enyémet is), de a lánynak is van gondja(koraszülöttként kisebb, ügyetlenebb és talán emiatt nem az igaziak az idegei), amiről tud a tanár is. Egyszerűen jobban szimpatizál a fiúval, vagy esetleg a lány anyjával inkább fölényben érzi magát, vagy mivel a fiú nem őt kínozza pszichésen, jobban eltűri, mint a lány kiabálását, ami mindenkit zavar..

Nemtudom, na.. olyan igazságtalan, úgy érzem megint, mint amikor nálunk volt ez gond(mi minden ilyen helyzetből kiléptünk, ahogy ők is..). Nagyon szeretnék segíteni nekik, de nem tudok, a tanár egy szerencsétlen elnyomható kis nő, aki a kisebb ellenállás felé tereli a problémát. A kisfiú sem megátalkodott, nem bír megülni a fenekén, nem bírja, ha nem az övé az utolsó szó és kicsit "rázza az ideg", jár keze, lába. Nyilván nem akarom egy probléma köré szervezni a dolgokat, meg diagnosztizálni, de neki hát.. nagyobb gondja van és nem lehet rendesen tolerálni, nekem 1 perc elég volt. Nem tudom, hogy gyógyszerrel, vagy gyógyszer nélkül ilyen, de az anyja reakcióin látszott, hogy már sokmindenen mentek keresztül.

Egy halál normális kislány, akinek vannak barátai, kicsit talán nyafogósabban beszél, de okos, jól teljesít és a fiú nélkül semmilyen extra nehézsége nincs. Nem mondanád meg, hogy sírva ordít, ha látnád az utcán.

Ki akartam panaszkodni magamból, mert iszonyú igazságtalan az egész. Tudom, hogy vannak gyerekek és felnőttek is, akik azt hiszik minden ellenük van(pl a problémás fiú is azt hiszi, hogy ő az áldozat és ő van piszkálva, mert nem érzékeli reálisan, mi történik vele), de itt egy két lány, néha egy fiú és a gyerekem is úgy gondolja, hogy a lány tök érthetően akad ki és a tanár igazságtalan vele. A problémás fiút kollektívan utálják és nem szólnak hozzá lehetőleg, őket nem szivatja, egyszer-egyszer szól be csak nekik.

Ahh annyira együttérzek szerencsétlenekkel és olyan dühítő az egész, kb újraélem azt, ami velünk volt. Nálunk is az ment, hogy akkor lehet beilleszteni a "provokátorokat" a közösségbe, ha nem foglalkozunk velük, nem reagálunk rájuk, mindenkitől elvárt volt, hogy hagyják figyelmen kívül. Nyilván nem hatott, ugyanúgy mondták/csinálták a dolgaikat, mert nem tudtak mást csinálni. Nekem is mondták anno, rám egy gyerek volt rámszállva 5-6.ban, bár nem ennyire, és én bírtam sokáig, de egyre durvult és végül a láncom elvette és bedobta a szekrény mögé, amiből balhé lett, és pont akkor mentem kisgimibe és megszabadultam tőle.

Ahh.. A gyerekem osztályában is van ilyen kisfiú, bár nem ennyire durva, de talán csak azért, mert máshogy kezelik, ott a ló másik oldalára estek a tanárok és szerintük jogosan verik meg a gyereket a többiek, mit kötekedik, nagyzol, piszkálódik.. ordibálnak vele, néha szóban megalázzák.. ami nyilván nem jó, de legalább nyugi van a gyerekem osztályában, mert ilyenek után azért csendben szokott maradni, de heti szinten van verekedés és szünetekben legalább egy embernél kihúzza a gyufát..hallottam én is, láttam én is, abban a gyerekben sincs sok normalitás, pl előttem szólt be egy másiknak, cukkolva az enyémet is, amire az enyém nem reagált, a másik kisfiú meg bemutatott neki.

Fúú de ideges vagyok az egésztől. 9-10 éves korosztály, harmadikosok, az enyém negyedikes, 11. Miért nem lehet a rosszakat büntetni normálisan, és azt, aki kiidegel mást? Mi játszódik le egy ilyen ember fejében, amiből azt hiszi, a kiabálós a rossz? Én megnézném hogy bírná ép ésszel a nő, ha egy nála nagyobb, erősebb férfi 2 percenként bszogatná mindenki előtt, miközben ő próbál teljesíteni. Tök igazságtalan volt 25 éve és most meg pláne.