Van itt olyan, aki szándékosan kis korkülönbséggel vállalt gyereket? Megbánta?

Nekünk kereken két év van köztük, szándékosan. Amúgy a nagy 1 éves volt, mikor próbálkozni kezdtünk és egyből sikerült is, csak vetélés lett, szóval végül 2 év különbséggel született meg a kicsi.

Voltak nagyon nehéz időszakok, de összességében nem bántam meg. Az eleje elég könnyü volt olyan 7-8 hónapos koráig, nem volt semmi gond, féltékenység, nekem a kicsi 1 éves kora utáni fél év volt kutya nehéz, amíg a nagy el nem ment oviba, na akkor gondoltam ra, igen, hogy hülye voltam, nem kellett volna, mert iszonyat nehéz volt reggeltől estig 2 kicsivel, 0 énidővel.

Mondjuk nekünk segítségünk sincs, biztos ez is sokat számít. De aztán a kicsi 1,5 éves kora után sokkal jobb lett, lassan 2, a nagy lassan 4, most már egyre jobban eljátszanak együtt.

Szóval ami pozitívum, hogy imádják egymást, sosem volt minimális féltékenység sem, talán mert a nagy nen is fogta fel mit jelent a testvér érkezése. Ahogy valaki írta, én is jobban élvezem amúgy ezt az egészet most, hogy ketten vannak.

A negatívum a 0 énidő volt, sosem aludtak egyszerre, valaki mindig sírt, kínlódott. Az kicsit kicsinált, de azért nem sokáig tartott.

Nálunk 2 év 2 hónap lett köztük, mert a nagyobbikkal pokol volt az első év, és mondtam, hogyha elkezd könnyebb lenni, én soha többé nem kezdem újra. Mindenképp 2 gyereket akartunk. Nekünk a második a könnyű gyerek, és mivel az első nagyon problémás volt, mi sokszor csak álltunk férjemmel, hogy ja hát ha másoknak ilyen a gyereke, akkor már értjük mire olyan nagy az arcuk, hogy ez tényleg nem nehéz.

Azóta is minden csak annyira nehéz, amennyire a nagyobbikkal nehéz. Amikor ő fejlődik valamiben, egyszerre könnyebb minden, mert a kicsivel semmi nem nehéz. Ha fordítva születnek, akkor meglehetősen pofán vert volna a valóság. Nem csinálnám vissza, jó ez így, már szoktak együtt játszani, lekötik egymást, nagyjából hasonló dolgok érdeklik még őket, nincs köztük akkora szakadék.