A traumatikus szülésben részesült anyukák tényleg
minden évben szoronganak a gyerekük születésnapján?
Figyelt kérdés
Ma olvastam egy angol forrást az interneten, ami lefordítva így szól:
"Sose ismerték el, hogy a gyerekek születésnapja gyakran egy rendkívül traumatikus napra emlékeztet az anyák számára, mégis mosolyogniuk kell és meg kell ünnepelni őket, mert ha nem így tesznek, önző vagy rossz anyáknak tekintik őket."
Van köztetek olyan, akinek traumatikus szülése volt? Ha igen, ti is így éreztek?
Minden szülinapon eszembe jut. Megbeszéljük,ennyi. Örülök,hogy nem lett nagyobb baj (velem,a baba jól volt).
tegnap 21:33
Hasznos számodra ez a válasz?
3/11 anonim válasza:
A kulcsszó: "gyakran". Vagyis van (lehet) ilyen is.
Nekem nem volt traumatikus maga a szülésem, de a megelőző 3 nap kicsit igen, és minden évben újraélem lélekben. Nem szorongok tőle, de nem is kellemes. De sokkal erősebb az érzés, hogy mennyire szeretem a gyerekemet, és a születésnapja mindig nagyon megható nekem (4,5 éves).
tegnap 21:34
Hasznos számodra ez a válasz?
4/11 anonim válasza:
Dehogyis. Életem leghorrorisztikusabb napja volt a sürgős császárom, szerintem emiatt nem is lesz több gyerekem :( a születésnapja mégis a legszebb nap a számomra minden évben, imádom. ❤️
tegnap 21:44
Hasznos számodra ez a válasz?
5/11 anonim válasza:
Amikor még nagyon friss volt az élmény, minden héten eszembe jutott aznap, hogy min mentem keresztül, volt, hogy hányingerem is volt. A szülinapjáig helyre tettem magamban a dolgot. De mégegyszer nem csinálnám végig, nem lesz testvére.
tegnap 21:47
Hasznos számodra ez a válasz?
6/11 anonim válasza:
Senkinek sem ismerős a kérdező?
tegnap 21:52
Hasznos számodra ez a válasz?
7/11 anonim válasza:
Fiam 29 hetre szuletett egy nagy gyulladassal. Par napig azt se tudtuk hogy eletbe marad e. Szuletes napjan halas vagyok hogy itt van velem :)
tegnap 21:54
Hasznos számodra ez a válasz?
8/11 anonim válasza:
A nagyobb gyerekem első szülinapján sírtam, annyira előtörtek a rossz élmények és meg is voltam hatódva, hogy már egy éves. Azóta márcsak a meghatódás marad. Én valamiért mindkét gyerekem szülinapján elérzékenyülök, mert iszonyat felerősödik az érzés, hogy ez a MI napunk. Az ő születésnapjuk persze, az övék a főszerep, de én azért csendben magammal is koccintok egyet. :D Nekem ez traumától független, amúgyis tiszta csöpögős vagyok amióta gyerekeink vannak. (Az első szülésemet traumának éltem meg, a második tök oké volt.)
tegnap 22:16
Hasznos számodra ez a válasz?
9/11 A kérdező kommentje:
Köszönöm, hogy írtatok, jó volt pozitív tapasztalatokat olvasni. 🤗
tegnap 22:28
10/11 anonim válasza:
Igaz nekem nem volt kifejezetten traumatikus (mondjuk jónak se mondanám, sürgősségi császár lett, ami kicsit megviselt), de csak az első szülinapon gondoltam magára a szülesre, akkor még egész élénken élt bennem. Még arra is gondoltam hogy szívesen visszamennék, megnézni ahol voltam, gondolom a feldolgozás részeként. De a masodik szülinapob már alig jutott eszembe, onnantol meg mar csak a gyerek szülinapja a nap, az emlékek halványulnak.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: