Autizmusra gyanakszom kisfiamnál, lehet gond?

"gyógypedagógus, pszichológus, pszichiáter) az életmentő volt"

Minden gúnyolódás nélkül: milyen segítséget tudtak neked nyújtani 17 évesen?

A 9 évesemen nem tudnak segíteni. Gyógypedagógus teljesen felesleges már a számára, mert kognitív fejlesztésre nincs szüksége. Napirenddel, képkártyákkal, elemi kommunikációval szoktak a gyógypedagógusok próbálkozni. Neki már az rég kevés. Akkor egy addig jól funkcionáló 17 évesnek, akinek nyílván nem volt kognitív elmaradása... (neki volt, behozta).

Pszichológust még csak-csak értem, ha a maszkolás depressziót okozozott. Gyerekemet nem vállalja, szerinte majd ha befordul, erőszakos lesz vagy depressziós. Megelőzésből "nem kezelik", azaz szart sem ér

Pszichiáter rendszeresen látja, de a papír lepecsételésén kívül semmit se csinál. Azt mondta majd ha gyógyszerezni kell.

22es

Lehet, mezei anyuka vagyok nem értek hozzá. Azért mondtam, hogyha bármi ilyesmit gyanít, akkor kérdezzen meg erről egy szakembert. Amúgy ilyeneket már különböző facebook csoportokban is lehet kérdezni, amire szakértők válaszolnak. De pl én mikor aggódtam a gyerek evése miatt akkor védőnővel és egy tsmt-sel is konzultáltam. Már telefonban elmondta, hogy amiket mondtan neki, az nem ok aggodalomra (tsmt), a gyerekdoki meg adott pár hasznos tanácsot és mondta ha nem javul akkor továbbutalja evés ambulanciára.

Kérdező! Csak a leglényegesebbet nem írtad meg, HÁNY ÉVES?! Persze mindegy, mert bármilyen korban ez a néhány egyszerű személyes tulajdonság semmiféle autizmusra vagy egyéb betegségre nem utal.

Ha komoly aggodalmad van, akkor viszont szakemberhez kell fordulnod a gyerekkel (vagy túlaggódás miatt önmagaddal).

24-es :

Hallottál már olyat ,hogy a telefon átjavit?

Amúgy meg mi is a gondod? Én legalább normális és hasznos választ adtam nem úgy mint itt a sok jóképességű válaszadó.

28, ne viccelj már!

Higgyétek már el, hogy ilyen "tünetek" nem egyik napról a másikra jelentkeznek!

Egy autista születésétől más! És egyébként ahogy nőnek, egyre kevesebb a látványos tünet, már ép értelmű érintetteknél. Furcsak maradnak, de máshogy, nem ordító módon.

Ha egy gyerek 5 éves koráig nem lógott ki a társai közül, de nagyon durván, akkor nem kell betojni.

Lanyomnak 1-1,5 évesen brutál autisztikus tünetei voltak, ordított róla hogy más (mégse diagnosztizálták hekyesen, de ez már más történet..), ahogy nőtt (fejlesztéssel, ami nem autispecifikus volt) egyre kevésbé lógott ki. 5 éves korára szinte semmi se maradt a látványos tünetekből, csak annyi látszott hogy még mindig le volt maradva szociálisan, beszéd- és mozgás terén is. 10 évesen meg osztályelső volt, lehagyva az összes kis korábbi zseni csoporttársát. Small talk nem megy neki, nehezen kommunikál idegenekkel, de közben magyar tanulmányi versenyt nyert.