Én 39, a feleségem 45 évesek vagyunk. Két vetélés után bele merjünk vágni a baba projektbe?

Szia! Érintettként írok…, ezért kérlek így olvasd…

Mi is későn találkoztunk, előző kapcsolatainkból egyikünknél sem született gyermek. 47 vagyok most…, túl 1 vetélésen (ahol egyébként első “érintésre” teherbe estem). Aztán jött a Covid, ami érzelmileg volt nálunk is megterhelő a közeli rokonok, barátok elvesztése miatt; aztán a páromnál egy eü probléma - tehát ezek miatt a babavállalás nem volt prioritás. Ahogy kitisztult az ég, jött a számolgatás, mérlegelés, sok +/-, és (légyszi ne lincseljetek meg, próbáljátok a pozitív szemüvegen keresztül nézni!!!), annak mérlegelése, hogy kire számíthatunk (és kb. 20+ év múlva a gyermekünk), amikor valami történik. Nem, nem vagyok naív, iszonyat sok beszélgetés előzte meg a döntést, és igen, az is, hogy mennyire vagyunk önzőek. De a döntést meghoztuk, 9 hetes kismama vagyok (tudom, tudom, korai még…).

Idehaza 45 év felett esélyem sem volt már, ezért a mindenféle előzetes vizsgálat után Brnoban kötöttünk ki. Ahol a legnagyobb meglepetésemre senki nem lepődött meg a koromon, hihetetlenül sok támogatást kaptam, kaptunk. (Az azért fontos, bár erről nem illik beszélni, hogy sajnos ez azért nem filléres dolog - de nem szeretnék abba sem belemenni, hogy kinek mi éri meg; és azt is tudom, hogy nem is mindenki engedheti ezt meg magának… Úgyhogy ezt nem minősítésként, inkább információként írtam.) Ja! Azt pedig a párod tudja és érzi, hogy testileg/lelkileg belefér-e neki. Tényleg nehezebb, mint 20 évesen.

Tudom, hogy hosszú és rögös út áll előttünk és nem mondom, hogy nem félek. De egy fél pillanatig sem bántam meg, és boldogan várom a babánkat!