Nem örültem őszintén a babának, és most úgy néz ki elvetélek. Nagyon bűntudatom van. Az én hibám?

Igazából nehéz erre mit írni. Nyilván, aki hisz az ilyesmiben, az gondol erre, de simán benne van, ha vágytál volna rá őszintén, akkor is elmegy. Esetleg nem lehet, hogy később fogant? Még jövő héten kiderülhet az ellenkezője is. Ha megmaradna, akkor örülnél neki?

Nekem tavaly 2 missed abom volt, szerettük volna, de lehet, csak amiatt, hogy még 40 alatt szüljek. Nem hazudtam magamnak, lehet, hogy akkor nem volt ott az ideje, nem voltam rá készen lelkileg. Aztán a két missed ab után megfogant a kislányunk és azóta nagyon boldogok vagyunk, el se tudom képzelni, hogy ő ne lenne.

Ja, akkor nekem is nagyon bűntudatom volt, de nem tudom már visszacsinálni.

2.

Hasonlóan jártam én is, eldöntöttük, hogy jöhet a második és a következő hónapban már ott is volt a 2 csík. Bepánikoltam én is, hogy ilyen hamar sikerült és így majd kevesebb időm lesz a nagyra és milyen lesz (gondolom a hormonok…) nekem az kémiai terhesség volt. Így viszont amikor kiderült, hogy mégse lesz baba, borzasztó szomorú lettem és rájöttem, hogy nagyobb a vágyam egy baba iránt, mint a félelmem, hogy milyen lesz kettővel. Még 2 próbálkozás és újra pozitív lett a teszt, akkor viszont már nagyon örültem neki, ő most itt szuszog mellettem.

Ne legyen bűntudatod, ez nem a te hibád, sajnos előfordul.

Nem a te hibád természetesen. De normális a bűntudat és hasonló gondolatok ilyenkor. Mégis egy veszteség, hiszen tudod hogy egy lehetőség volt, még ha nem is akartad igazán.

Gyászold meg ahogyan érzed.

Azért nem marad meg, mert élettel összeegyeztethetetlen betegsége van.

De ha spirituális úton akarod megközelítheteni, neki pont ez volt a szerepe az életben. Hogy rádöbbentsen, várnod kell még a tesóval, mert még nem tudnál olyan anyuka lenni, mint szeretnél.

Egyébként, legkésőbb akkor helyreáll minden, amikor megszületik a vágyott gyereked. Ugyanis, ha ő most megmaradna, akkor ő nem lenne. Létező, megszületett gyerekről meg úgyse fogod azt gondolni, hogy bárcsak inkább a másik lett volna.

Annyiban hasonlóan vagyok én is, hogy nekem egy gyerekem lehet és lányra számítottam. Mindig arra készültem, hogy lesz egy lányom. Aztán elvetéltem. Még nem lehetett tudni, de szerintem ő lány lett volna. Most újra terhes vagyok a kisfiammal. Így, hogy eredetileg lányt akartam, így is azt gondolom, úgy kellett lennie, hogy elveszítem az elsőt, mert különben nem fogant volna meg a kisfiam és az szörnyű lenne!

Én is eléggé megijedtem, mikor tényleg pozitív lett a teszt és sokat vívódtam. Ez szerintem teljesen normális, van aki ilyen alkat. Semmi köze hozzá, ha nem sikerül most a baba.

Azt pedig gondold át hoggadt fejjel, mikor már lecsillapodtak az érzelmeid, hogy mikor akartok következőt. Lehet, hogy csak a sokk hatása befolyásolja a gondolkodásod.