Nem örültem őszintén a babának, és most úgy néz ki elvetélek. Nagyon bűntudatom van. Az én hibám?
Már van egy gyermekünk, 2 éves. Nemrég tettem le a fogamzásgátlót, úgy voltunk vele, ha jönni akar a következő, akkor jöhet. Az első gyermekünk nehezen jött össze, most a legnagyobb meglepetésünkre elsőre. Nagyon megdöbbentünk, a férjem boldog volt, én is örültem, de meg is ijedtem. A következő hetekben az járt a fejemben hogy lehet elsiettük ezt az egészet, nem fogok boldogulni 2 picivel, stb. Erre a 6 hetes ultrahangon mondták hogy nem jól fejlődik, jövő héten kell visszamenni, de valószínű ennyi volt.
Nagyon szomorú vagyok, sajnálom a picit, és bűntudatom van. Közben pedig az van bennem, hogy így kellett lennie. Borzasztó embernek érzem magam. Nem vagyok egy különösebben spirituális ember, de most úgy érzem azért ment el, mert én nem akartam őt igazán.
Járt már valaki hasonlóképp? Nem is tudom mit akarok ezzel a kérdéssel, csak ki akartam adni magamból, mert senkinek nem tudok erről beszélni.
válasza:Nem kell minden gondolatodnak, érzésednek hinned.
Te is tudod, hogy a kettőnek nincs köze egymáshoz, csak most a gyász miatt kialakult nálad a csőlátás, ködös az agyad, azért gondolsz ekkora f...ságokat.
válasza:Nőgyógyászként pont az a tapasztalatom, hogy a nem kívánt terhességek között sokkal kevesebb a vetélés/missed. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy 100 nem kívánt terhességből hányat láttam spontán elmenni vagy nem fejlődni....
Bezzeg aki akarja...
válasza:Szerinted az erőszak által összejött gyerekek, vagy az egyáltalan nem tervezett, nem várt gyerekek ilyen alapon miért nem mennek el?!
Azért mert a kettőnek semmi köze egymáshoz
válasza: válasza: válasza: válasza:Én valamennyire hasonló helyzetben voltam.
2 éves volt a nagylányom. Nekünk 5 hónap utàn jött össze a második terhesség. Akartam őt, de bennem volt folyton, hogy nem-e korai. Azért nem vártunk többet, mert tudtuk nem jön össze könnyen + akkor vissza kellett volna mennem újra dolgozni, ha várunk és megint jöhettem volna el szinte ha sikerül. Nekem is az elején, 8 hetesen mondta a doki, hogy valami nem oké. 4 hétig várakoztunk, sírtam sokat, mert a babát szerettem volna. Sajnos komoly rendellenessége volt, meg kellett szakítani a terhességet. Nehéz volt elengedni, de valahogy már a pozitív teszttől nem éreztem magaménak a terhessèget. Nem mertem picit sem beleélni magam, amint teherbe estem vártam is a végét.
A műtét után 5 hónappal újra teherbe estem. A 3 terhességem közül ennél a tesztnél éreztem egyedül aggodalom nélküli, tiszta örömöt. (Az első is tervezett volt, de meg voltam ijedve.) Egyből magaménak éreztem a babát és az előzmények miatt furcsa módon nem volt bennem plusz izgalom. Olyan természetes volt az egész, de miután megszületett is.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!