Szégyellnem kellene magam, amiért van segítségem, és el is fogadom?

Kíváncsi lennék, más anyukáknak mi a véleménye erről. Egyre gyakrabban kapom meg a sógornőmtől, és most már egy barátnőmtől is, hogy túl sok segítségem van. A sógornőm nem jópofizik, nem titkolja, hogy szerinte rosszul neveljük a fiunkat, plusz külön szereti kiemelni, hogy úgy látja, kihasználjuk az anyósomat. A barátnőm legalább finoman utalt rá, és úgy fogalmazott, hogy mivel a sok segítség miatt nincs kihívás az anyaságomban, így kimaradok a legjobb részéből. Szerinte úgy járok, mint a testvére, és a gyerek nem hozzám fog a legjobban kötődni, nem ANYA leszek neki, csak egy a sok „szitter” közül.

Nekem erről teljesen más a véleményem, hisz attól még én vagyok az anyja: én éjszakázok vele, én vigasztalom meg, ha valami baja van, mesét olvasok neki esténként, stb. Az én családomban ő az egyetlen gyerek jelenleg. Van három testvérem, a szüleim, egy unokatestvérem – mindenki imádja. Igazából kérni sem kell őket, mert ha kell, ha nem, itt vannak. 😅 A férjem részéről ugye a sógornőméknél ugyan van gyerek, de ők szó szerint semmilyen segítséget nem fogadnak el, így az anyósomék ugyancsak nálunk élik ki a babázási vágyukat. Sőt, az egyik dédmama is nagyon fitt még, ő is igényli, hogy legalább kéthetente láthassa.

Sok mindenre van időm, ez tény. Néha van is miatta bűntudatom, de közben sokszor úgy vagyok vele, hogy miért legyen, ha mindenkinek jó így? Járok tanfolyamra, masszázsra, aránylag sokat barátnőzök (havi átlag 3-4 alkalom, pl. kávézás, termálfürdő, koncert, mozi stb.).

Igazából nekünk így jó. A férjemet sem zavarja, ő is bármikor szívesen van vele, de ez az „azt sem fogja tudni, ki az anyja, annyi segítséged van” mondat kicsit betalált, és azóta semmit sem csinálok szívesen, ami csak rólam szól. Valahogy ott van mindig egy kis bűntudat, hogy hát, nem kellene moziba menni, mert már anya vagyok, és hiába van például anyukámmal, akkor is jobb lenne, ha én is velük lennék, hogy a baba tudja, rám mindig számíthat. Amíg a sógornőm éreztette, hogy szégyellnem kellene magamat emiatt, nem érdekelt, mert ő ilyen ősanya típus, de már két ember mondja, így azért elgondolkodtató.