Szégyellnem kellene magam, amiért van segítségem, és el is fogadom?
Kíváncsi lennék, más anyukáknak mi a véleménye erről. Egyre gyakrabban kapom meg a sógornőmtől, és most már egy barátnőmtől is, hogy túl sok segítségem van. A sógornőm nem jópofizik, nem titkolja, hogy szerinte rosszul neveljük a fiunkat, plusz külön szereti kiemelni, hogy úgy látja, kihasználjuk az anyósomat. A barátnőm legalább finoman utalt rá, és úgy fogalmazott, hogy mivel a sok segítség miatt nincs kihívás az anyaságomban, így kimaradok a legjobb részéből. Szerinte úgy járok, mint a testvére, és a gyerek nem hozzám fog a legjobban kötődni, nem ANYA leszek neki, csak egy a sok „szitter” közül.
Nekem erről teljesen más a véleményem, hisz attól még én vagyok az anyja: én éjszakázok vele, én vigasztalom meg, ha valami baja van, mesét olvasok neki esténként, stb. Az én családomban ő az egyetlen gyerek jelenleg. Van három testvérem, a szüleim, egy unokatestvérem – mindenki imádja. Igazából kérni sem kell őket, mert ha kell, ha nem, itt vannak. 😅 A férjem részéről ugye a sógornőméknél ugyan van gyerek, de ők szó szerint semmilyen segítséget nem fogadnak el, így az anyósomék ugyancsak nálunk élik ki a babázási vágyukat. Sőt, az egyik dédmama is nagyon fitt még, ő is igényli, hogy legalább kéthetente láthassa.
Sok mindenre van időm, ez tény. Néha van is miatta bűntudatom, de közben sokszor úgy vagyok vele, hogy miért legyen, ha mindenkinek jó így? Járok tanfolyamra, masszázsra, aránylag sokat barátnőzök (havi átlag 3-4 alkalom, pl. kávézás, termálfürdő, koncert, mozi stb.).
Igazából nekünk így jó. A férjemet sem zavarja, ő is bármikor szívesen van vele, de ez az „azt sem fogja tudni, ki az anyja, annyi segítséged van” mondat kicsit betalált, és azóta semmit sem csinálok szívesen, ami csak rólam szól. Valahogy ott van mindig egy kis bűntudat, hogy hát, nem kellene moziba menni, mert már anya vagyok, és hiába van például anyukámmal, akkor is jobb lenne, ha én is velük lennék, hogy a baba tudja, rám mindig számíthat. Amíg a sógornőm éreztette, hogy szégyellnem kellene magamat emiatt, nem érdekelt, mert ő ilyen ősanya típus, de már két ember mondja, így azért elgondolkodtató.
válasza:Ha bűntudatod van és foglalkoztat a dolog, akkor valahol te sem érzed normálisnak, viszont lejjebb adni pedig nem vagy hajlandó. Szerintem rosszul tetted fel a kérdést. Nem amiatt van bűntudatod, hogy van segítséged,hanem amiatt, hogy sokszor bízod másra. De ez, hogy sok vagy normális szubjektív. Nekem sok lett volna, de másnak nem. Az, hogy lesz-e később emiatt kötődési probléma nem tudható. Számít az is, hogy a többi időben, mikor nem programod van, ténylegesen te vagy-e vele, vagy akkor is más vigyáz rá a jelenlétedben.
Volt egy kollégám, aki 4 hónappal szült később mint én, mégis előbb tért vissza dolgozni mint én. Az ő gyereke talán másfél sem volt, az enyém kettő, mikor dolgozni visszamentem. Az ő gyermekével a nagyi és a bébiszitter volt folyamatosan, betegség esetén sem maradt vele otthon, mert neki a karrierje fontos. Ovis volt a kislány, mikor a kollégám folyamatosan panaszkodni kezdett, hogy a lánya nem hallgat rá, kiállhatatlanul viselkedik vele. Kiderült azért, mert szinte sosem volt vele az anyja. Közös anya-lánya rutinokat kellett kialakítaniuk, hogy a kislány lelki békéje helyreálljon.De ebben az esetben az anya szinte tényleg sosem volt jelen az életében. Tény, hogy saját bevallása szerint csak azért vállalták mert a férje nagyon akarta.
válasza: válasza:Ti látjátok, hogy jó nektek. Nekem nincs segítségem, mármint a gyerekekre. Én fizetek takarítónak meg rendeljük az ételt. Férjem sokszor sokáig dolgozik, de amikor tud, mindenben részt vesz maximálisan.
Őszintén, én azt se gondolom, hogy ebből profitálnának a gyerekeim, hogy minden áldott nap a kiégett fejem nézik nap nap után, akkor is ha nem kiabálok velük, meg elviszem őket játszótérre, meg minden, tehát foglalkozom velük, de nekem nincs kedvem ehhez 0-24. Szerintem semmit nem vesztenének azzal, ha heti 3x2 órát mamáznának, ha lenne, aki lelkes, én feltöltődök és mindenki boldog. Túl van ez gondolva...
válasza: válasza: válasza:A megcsinálásához is kellett a segítség vagy az azért ment egyedül is kérdező?
Ha ekkora teher a gyerekeddel lenni, akkor miért szültél? Rád erőszakolták?
válasza:16# Mit irígykedsz?
Attól, hogy valaki anya, még nem szűnik meg nőnek, embernek lenni. Lehet ugyanúgy igénye a felnőtt társaságra, kikapcsolódásra. Mások ugyanezért kőkemény pénzeket fizetnek, neki meg ingyen van, ráadásul nem idegenre bízza. Hülye lenne, ha nem élne vele.
válasza: válasza:Nem kell szégyellned, 3 embernek kell hogy megfelelően. Neked, férjednek, a gyereknek.
De 7 hónapos mellett ez eléggé menekulesnek látszik a részedről és tény, hogy az az igazi szoros anyai kötelék nálatok nagyon laza. Én szoptattam a gyerekemet eleve, tehát opcióm se volt, de most 5 éves, azon kívül hogy férjemmel vágyok 2esben lenni, de inkább hármasban programozunk, mert dolgozunk, egyetemre is járok és nincs sok szabadidőm, próbáljuk együtt kihasznalni. Lényeg, eszembe se jutott távol lenni tőle, mert hiányzott és szeretek vele lenni. Most is egész nap hiányzik míg dolgozok és alig várom hogy vele legyek. Értékes órák, napok, évek ezek. Apjával is van kettesben, mamával is, de nagyon vár engem. Nálatok ez nem valószínű hogy lesz, mert egy vagy a gondozói közül.
válasza:"a sok segítség miatt nincs kihívás az anyaságomban, így kimaradok a legjobb részéből" - lol, szóval ha nem vérrel és verítékkel éled meg a mindennapokat, akkor nem is jó? :D Hagyjuk már. Örülj neki. Én nagyon boldog vagyok, hogy van egy lelkes nagymama, akire sokszor tudunk támaszkodni, a gyerekek mindennapjainak részese, de néha bűntudatom van, amikor pl nyári vagy téli szünetben kb minden nap nagyi-játszóház van (bár még aktívan dolgozik, de tanítónő, szóval amikor az oviban szünet van, jellemzően ő is ráér). Tök jó lenne, ha pl az én anyukám is ilyen közel lakna és ennyire lelkes lenne, mert akkor nem csak rá lehetne bízni a gyerekeket, neki is kevésbé lenne terhes(? Önként jelentkezik és szívesen csinálja, de hát akkor is, nyilván bekorlátozza az életét valamelyest), ha lenne rajta kívül még valaki, aki hasonlóan nyugodtan ugrasztható lenne. Ti szerencsések vagytok, hogy ott van az egész nagycsalád, az ún. "falu", amit mindenki mond, hogy kell a gyerekneveléshez.
Az a gyereknek meg csak jó, ha ennyien szeretik. Ennyien törődnek vele. Az emberi fejlődés során mindig is ez volt a norma, nem az, ami manapság van (elvárt?), hogy kizárólag az anya egymaga oldja meg, aztán a többiért meg rebegjen hálaimát. Arról nem is beszélve, hogy a gyereknek mennyivel jobb, ha egy kipihent, nyugodt, kiegyensúlyozott anyja van- nyilvánvalóan nem az a fajta idegbeteg hisztérika a gyerek érdeke, ami sokszor válik az anyukákból, akiknek senki sem segít.
Kihívások... Meg a nagy ló...szt. Nyilván mindenki a legjobbat szeretné a gyerekének és úgy csinál mindenki mindent, ahogyan a legjobbnak gondolja, így igaz ez a sógornődre és a barátnődre is, na de a gyerekvállalásnak nem csak egyetlen jó módja van. Az is jó, ha a szülők egymaguk szeretnék (és főleg: tudják) megoldani az életüket a gyerekekkel, és ebbe nem rokkannak bele, érzelmileg, mentálisan, sehogy sem. De az is jó, ha van segítség, és ezt szívesen fogadjátok.
Az meg nettó baromság, hogy majd egy szitter leszel a sok közül. Szerencsére az anya-gyerek kapcsolat nem ennyire érzékeny.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!