Kiabálós anyukák, hogy szokjak le az 'ordításról', vagy nem kell szégyellnem magam?
Van két átlag felett eleven fiam. A nagy négy éves, a kicsi húsz hós. Ha a nagy távolabb van, és látom hogy veszélyes, rossz stb. amit csinál, akkor -gondolván,hogy hamarabb odaér a hangom mint én futva a kicsivel rajtam- ordítani szoktam neki és nem rá, hogy ne
tegye. Ma két néni összesúgott, hogy nézd
már úgy ordít mint egy állat, mert a gyerekem épp egwy nagy játékautót vágott egy kisfiúhoz, ezt sajna a hangom sem előzte meg. Azt hittem betöri a száját. Persze, gondolkodás nélkül ordítottam, míg szaladtam felé. Tudom, nem vagyok szuper, kipihent anya. A seggesadásról reflexből sikerült leszoknom. Csúnya beszéd helyet ma már azt mondom, na majdnem csúnyát mondtam, és ez már akkor is működik ha nagyon dühös vagyok és épp senki nem hallaná. De mi legyen a kiabálással? Alapból hangosabb szavú vagyok, a gyerekek megszokták, le se tojnak, de idegenek elítélnek, hogy terrorizálom a manóimat. Mivelthelyettesítsem? Vajon csak én járok ebben a cipőben? Bocs hogy hosszú lett.
Hidd el, ha mindenért kiabálsz, egy idő után nem lesz hatásos...Hozzászoknak az üvöltéshez, aztán kész. Ordítasz egy sort, azt ennyi, nem fogja őt érdekelni.
Próbáld vissza fogni magadat mert nem lesz ennek jó vége...Keress valami hobbit, vagy néha menj el futni, vagy úszni, hogy le tudd vezetni a stresszt, mert ez se neked, a gyereknek nem tesz jót.
Hű, én is alapból hangos vagyok és szeretek hangot is adni az érzelmeimnek ( vagyis ha örülök, akkor visongatok, ha meg mérges vagyok bizony ordibálok).
Utálom az ilyen vénasszonyokat akik mindenért megszólják az embert.
Inkább legyek temperamentumos, mint tutyimutyi, kinek hangját se hallani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!