Kiabálós anyukák, hogy szokjak le az 'ordításról', vagy nem kell szégyellnem magam?
Van két átlag felett eleven fiam. A nagy négy éves, a kicsi húsz hós. Ha a nagy távolabb van, és látom hogy veszélyes, rossz stb. amit csinál, akkor -gondolván,hogy hamarabb odaér a hangom mint én futva a kicsivel rajtam- ordítani szoktam neki és nem rá, hogy ne
tegye. Ma két néni összesúgott, hogy nézd
már úgy ordít mint egy állat, mert a gyerekem épp egwy nagy játékautót vágott egy kisfiúhoz, ezt sajna a hangom sem előzte meg. Azt hittem betöri a száját. Persze, gondolkodás nélkül ordítottam, míg szaladtam felé. Tudom, nem vagyok szuper, kipihent anya. A seggesadásról reflexből sikerült leszoknom. Csúnya beszéd helyet ma már azt mondom, na majdnem csúnyát mondtam, és ez már akkor is működik ha nagyon dühös vagyok és épp senki nem hallaná. De mi legyen a kiabálással? Alapból hangosabb szavú vagyok, a gyerekek megszokták, le se tojnak, de idegenek elítélnek, hogy terrorizálom a manóimat. Mivelthelyettesítsem? Vajon csak én járok ebben a cipőben? Bocs hogy hosszú lett.
Én rá szoktam kiabálni a gyerekeimre.
De módjával. Próbálj inkább határozott lenni, látszódjon rajtad, hogy dühös vagy, de ne kiabálással, hanem határozottsággal. Nálunk egy csúnya nézés többet ér, mint a kiabálás. Erre már rájöttem.
Orvossal,pszicháterrel kéne konzultálni ez ügyben.
Valami módszer csak van rá.
Nem értem miért pontoztatok le ennyire. (2. válasz)
Tényleg hatástalan lesz egy idő után a FOLYTONOS kiabálás. A nővérem is ilyen, kiabál mindenért a fiaival és mostanra már tesznek rá magasból. Ha néha, komoly indokkal kiabálsz rá a gyerekkel csak akkor ha tényleg szükséges, az oké. Annak van értelme.
Nem bántani akartam a kérdezőt, nem értem miért minősítettétek le a válaszomat...
Én pont ellentétes habitusú vagyok. Inkább halkabb és nyelek, minthogy kikiabálnám magamból. Van is egy jókora savtúltermelésem, állandó gyomorfájdalmam amin a gyógyszerek is csak enyhíteni tudnak, nem megszüntetni.
Tudod nem bánnám, ha összenéznének mögöttem az öregasszonyok amiért kiabálok, csak ne fájna a gyomrom...
Az vesse az első követ a kérdezőre, aki még nem kiabált a gyerekeivel!
A legtöbb idős ember meg csak azért olyan "szent", mert már 50 éve nem nevel gyereket. Az meg már más kérdés, hogy a közértben meg a körzeti orvosnál egymást tépik...
Mellesleg többször volt rá példa, hogy anyukák csúnyán néztek rám, mikor határozottabban rászóltam a lányaimra, aztán pár nap múlva ők meg végigrángatták az utcán a gyereket, vagy úgy ordítottak vele, hogy zengett a környék. Erről ennyit.
Most komolyan nem értelek titeket. Nem szeretek a pontozáson lovagolni, de ez most kiakaszt. :D
Nem azt mondom, hogy bitófát érdemel aki kiabál a gyerekével, hogy is mondhatnám, nyilván elszakad a cérna időnként. Én csak azt bátorkodtam mondani, hogy a FOLYAMATOS, mindenért kiabálás nem vezet jóra. Egy idő után le fogja tojni a gyerek, hogy az anyja ordít vele, mert nem lesz már "értéke", nem fogja komolyan venni. Természetesen ha indokolt az emelt hangnem, mert fontos, hogy odafigyeljen a gyerek, akkor helyénvaló a hangos szó. De minden "piszlicsáré" dolog miatt feleslege, mert hitelét veszti a szülő.
Semmi bántó, vagy lenéző nem volt a válaszomban (2. válasz)tudom, hogy nem könnyű egy kisgyerekkel. Nem értem mi sértőt láttatok benne. :/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!