Öt gyerek már őrültség?
Természetesen nem a gyk népére szeretném tolni a döntést, csak kibeszélni szeretném a témát magamból, és kíváncsi vagyok mások megéléseire is.
Már van 4 gyerekünk, a legkisebb bölcsis. Totál le vagyunk terhelve, állandóan teendőhegyek magasodnak fölénk, és zsonglőrködni kell a logisztikával. Viszont hozzá kell tenni, hogy két gyereknél is ezt éreztük, mégis a mai napig tudunk időt szánni jó dolgokra: minden héten van legalább egy kettesben töltött fél napunk a férjemmel, mindketten egyetemre járunk már a sokadik diplomát szerezve, és énidőket is szorítunk ki magunknak. Cserébe mindig kupi van otthon, és sokszor eszünk gyorskajákat, pl. tésztákat, fagyasztott csirkemellet, sült krumplit, félkész lasagnet, ilyesmi. Pedig az első gyereknél még simán pepecseltem izgi receptekkel, de főzés és háztartásvezetés terén én már elfogytam. Sosem éreztem magam házitündérnek. Néha nem is értem, hogy történt meg velem ez a nagycsaládosság. Én nem élvezem a háztartásbeliséget, most is dolgozom részmunkaidőben.
Szóval sok szempontból szerencsések vagyunk, hiszen van egy unokarajongó nagyszülőpár 10 percre (mondjuk dolgoznak, így a logisztikában nem támaszkodunk rájuk), a házasságunk stabil, szeretjük egymást, a gyerekeink egészségesek, boldogok és neurotipikusak.
Más szempontból nem olyan rózsás a helyzet: az anyagiak állandóan nyomasztanak, hiába van viszonylag jó összbevételünk, megtakarításunk alig van, a hitelt még vagy 10 évig fizetjük, én keveset keresek, a házunk felújítása nagyon időszerű már, tök gáz állapotok vannak, ráadásul csak 3 gyerekszoba van.
Szóval vannak bőven jó és rossz dolgok is az életkörülményeinkben.
A józan ész azt mondatja tehát, hogy elég, még egy gyerek már őrültség, telhetetlenség, mértéktelenség. De a szívünk mindkettőnknek azt súgja, hogy még egy utolsó baba olyan jó volna! Van valami melegség, valami szeretetteljesség a családban, ami nem lineárisan, hanem mintha inkább négyzetesen nőne a gyerekek számával. A meglévő négy között is olyan jó kapcsolat van! És annyira imádjuk őket! Egy ötödik igazán megkoronázná a dolgot. Még van pár évem negyvenig, még beleférne. De azért minden gyerek jötte iszonyú megterhelő volt lelkileg és fizikailag, szóval nem tudom, kicsit félek is bevállalni megint. Volt már szülés utáni depresszióm is az egyiknél, az szörnyű volt. Most olyan jó, mi van, ha minden elromlik, csak mert nem bírunk megállni itt?
Ki hogyan élte meg a sokadik gyerek latolgatását?
És kinek mi a benyomása az ötgyerekes családokról?
Azért nem putriban élünk, csak fel kéne újítani. Kb. 100 milliót ér még így lepukkantan is a 4 hálószobás nagy nappalis zuglói kertes házunk. Ha rendberaknánk, csak még többet érne. És vannak más budapesti lakásaink is, amiket kiadunk, azok is érnek durván 80 millát, szóval fogalmazhatunk úgy is, hogy mi ingatlanban tartjuk a megtakarításunkat. A kiadás bevétele pedig kb. pont fedezi a hitelt.
Azért a fontos dolgokra áldozunk, pl. a legnagyobbik most kap egy több, mint egymillás fogszabályzót, havi 150 ezer megy el különórákra minden hónapban, az egyikőjük 400 ezerért kapott számítógépet, én egy mindössze kétéves kisbuszt vezetek, amibe mindenki belefér, és még az ötödiknek is van hely, plusz a kutyának, merthogy az is lett nemrég, és még sorolhatnám a példákat, amik azt szemléltetik, hogy azért nem nyomorgunk. Vagy ha mi igen, akkor a lakosság 70%-a nyomorog. De valóban nyomasztanak az anyagiak, leginkább a ház állapota és a likvid megtakarítás hiánya. De nem érzem úgy, hogy ezekre ne tudnánk megoldást találni mondjuk 2 év alatt. Úgysem most azonal akarnánk az ötödiket, ha egyáltalán akarnánk. Még tök bizonytalanok vagyunk.
És lehet, hogy a konyhában és a háztartásban szar vagyok, de más téren meg tök sokat tudok nyújtani a gyerekeknek. Nehogymár minden szülőnek minden téren mindig szupernek kelljen lennie. Nekem ez tökéletlenségem. Másnak más. Nem mondom, hogy feladtam, minden nap igyekszem fejlődni, de nem fogom elásni magam, csak mert kb. heti egyszer főzök, és gyakran esznek halrudacskát a gyerekeim.
Ettől függetlenül lehet, hogy tényleg rossz ötlet az ötödik gyerek, de nem kell sajnálni a meglévő négyet. Lefogadom hogy mindenkinek van olyan területe, ami szülőként nem megy olyan jól, mégis tök rendben vannak a gyerekeitek. Amúgy nem a babás korszak hiányzik. A nagyobbakat is ugyanúgy imádjuk.
válasza:Annyira kamukérdés.
Az elején azt írod, tök gáz a házatok, most már csak picit újítandó 100 millios ház.
Eddig az anyagiak miatt aggódtál, meg mert keveset keresel, most már lakásaitok vannak kiadva, meg havi 150 csak különórákra megy.
2024 van. Alap a külön szoba kamaszkorra, ti meg ezt a minimálisat sen tudjátok biztosítani, miközben állítólag milliomosol vagytok, persze.
Egyébként, ne haragudj, egy gyerek nevelése során az étkezetése az egyik legfontksabb kérdés, mert az egészsége múlik rajta hoaszú távon. És te pont erre sz*rsz legjobban. Nyilván. A tökéletlenségek között is van különbség.
Nekünk nincs havi 150 ezrünk külön órákra, de a gyerekeknek van saját szoba és normálisan, egészségesen esznek meg velünk töltött idejük.
Ti nennyit foglalkoztok egyáltalán ezekkel a gyerekekkel, ha hetközben oviba/suliban vannak, utána különórán, aztán hérvégén is fél napig máshol vannak, aztán még egyetemet is csináltok állítólag mellettük?
Ezért kár 5., hogy annyi idő jusson rájuk, míg Facebookra felrakjátom.
válasza:
válasza: válasza:Nekünk csak 2 gyerekünk van, már a kisebb is bölcsis, én meg dolgozom, és így elképzelhetetlen számomra, hogy nektek 4(!) gyerek mellett van időtök hetente egymásra, énidőre, egyetemre és mindenre. A háztartás meg főzés nálunk sem prioritás, mi is a -egyébként totál neurotipikus- gyerekeinkkel töltjük az időnk zömét, de mindemellett abszolút ritkaságszámba megy, hogy együtt tudjunk lenni kettesben randizni vagy akármi. Pedig unokarajongó nagymama itt is akad, közel is lakik, nagyon sokat segít. Az én sztenderdjeim szerint a gyerekeim még így is túl keveset kapnak, túl sok rajzfilmet néznek, túlságosan el vannak hanyagolva, miközben én meg már halálosan kimerültem és elfogytam, ezt el nem tudom képzelni, hogy más hogy csinálja még több gyerekkel. Jól. Én kihallom a soraidból, hogy szereted a gyerekeidet, és nyilván van, akinek könnyebb dolga van, mint nekem, nem kötelező ugyanúgy megélnünk mindent, de azért nagyon meglepne, ha úgy tudnál foglalkozni mindegyik gyerekkel külön-külön és egyben is, hogy az- az én megélésemben legalábbis- tényleg optimális legyen nekik. De ugye itt lép életbe az, hogy mindenki a saját életébe lát bele, a saját gyerekeit és határait ismeri, és ennek megfelelően tudja elképzelni az életeteket. Ha nekem lenne 4+ gyerekem, az biztos az őskáosszal lenne egyenlő :D
Amúgy nem igazán van kifejezetten véleményem a nagycsaládosokról, nyilván mindenki úgy vállal gyereket, ahogy nekik jó, ahogy belátásuk szerint érdemes. Csak nekem elképzelhetetlen, hogy ennyi gyerekkel tényleg tudnak annyit foglalkozni, olyan mennyiségben és minőségben, ami kell.
válasza:Igazából ha el is tekintünk attól, hogy mennyire jól éltek a lényeg kimaradt. 4 gyerekre 2 szülő jut. Extrém fontos, hogy minden gyerek tudjon egy kicsit anyával apával lenni úgy, hogy nincs ott a többi tesó. És itt most csak 30-60 percről beszélek. Nagyon idegesítő mikor beszélnél anyáddal de nem tudsz, mert a kicsi belebeszél meg ezt meg azt kér és nyilván nem tudunk egy értelmeset beszélgetni. Illetve az is mikor a nagyobbnak KELL vigyázni a kicsire akarva akaratlanul is mert apa dolgozik anya éppen a hisztiző gyerekkel van, a másik meg mindjárt felgyújtja a házat.
És bár azt a nézetet vallom, hogy egy szobában is fel tud nőni két gyerek, de nagyon kényelmetlen. Aki tud, az biztosítson saját szobát a gyerekeknek. És ha ti jól éltek, akkor ezt meg is tudnátok tenni. Eladnátok és vennétek egy nagyobbat. 5 szobásat még csak csak találtok de 6osat már nagyon nehezen.
Amúgy nekem is az jön le, hogy a babázást hiányolod. Szerintem 4 gyerek éppen elég egy családba. Plusz ahogy mondtad rengeteg pénz megy el különórákra. Később ez csak több lesz a kamaszkorral és egyetemmel.
Nyilván ti döntetek a végen kell e 5 gyerek. De ha a férjed valamilyen oknál fogva lelépne/munkanélküli lenne, akkor nagyon meg lenne kötve a kezed. Nem merném bevállalni. Főleg, hogy írtad is, hogy túl vagytok terhelve.
Nem született valahol most a családban gyerek? Vagy nem jelentette be valaki, hogy terhes? Csak hogy nem e amiatt érzed most hirtelen a még egy gyerek utáni nagy vágyat.
Ugynannyit foglalkozunk, mint mások, akkiknek a gyereke iskolába és sportolni jár. Azért ez nem a szülői elhanyagolás netovábbja. A sulira este és munkaidőben tanulunk, a férjem kapott rá tanulmányi szabadnapokat a munkahelyétől, én meg nem mindennap dolgozom még. A hétvégi félnapos nagyizás az, amibe bele lehetne kötni. Aki amiatt érzi úgy, hogy nem foglalkozunk a gyerekeinkkel, hát legyen. Szabad így gondolni. Én nem gondolom így.
És nem picit újítandó a 100 milliós ház, hanem lepukkant. Így, pontosan ezt a szót használtam a házzászólásomban is. Zugló baromi drága kerület, itt létezik ez a jelenség, hogy egyszerre drága és szar ingatlanok vannak.
És igen, keveset keresek. Szerinted heti 15 órában talicskával tolom haza a pénzt? Elhiheted, hogy nem az én fizumból fedezzük a különórákat.
Ha gyerektelen pár lennénk hasonló körülmények között, akkor is szaporodásnak neveznétek vajon a gyerekvállalásunkat? Mi a fene bajuk van az embereknek a nagycsaládosokkal?
válasza:Nincs semmi baj a nagycsaládosokkal.
Veled van a baj, mert úgy akarsz nagycsaladot, hogy nem tudod őket normálisan ellátni, és igényed sincs rá.
Putri, ócska kaja, minimális velük töltött idő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!