Öt gyerek már őrültség?
Természetesen nem a gyk népére szeretném tolni a döntést, csak kibeszélni szeretném a témát magamból, és kíváncsi vagyok mások megéléseire is.
Már van 4 gyerekünk, a legkisebb bölcsis. Totál le vagyunk terhelve, állandóan teendőhegyek magasodnak fölénk, és zsonglőrködni kell a logisztikával. Viszont hozzá kell tenni, hogy két gyereknél is ezt éreztük, mégis a mai napig tudunk időt szánni jó dolgokra: minden héten van legalább egy kettesben töltött fél napunk a férjemmel, mindketten egyetemre járunk már a sokadik diplomát szerezve, és énidőket is szorítunk ki magunknak. Cserébe mindig kupi van otthon, és sokszor eszünk gyorskajákat, pl. tésztákat, fagyasztott csirkemellet, sült krumplit, félkész lasagnet, ilyesmi. Pedig az első gyereknél még simán pepecseltem izgi receptekkel, de főzés és háztartásvezetés terén én már elfogytam. Sosem éreztem magam házitündérnek. Néha nem is értem, hogy történt meg velem ez a nagycsaládosság. Én nem élvezem a háztartásbeliséget, most is dolgozom részmunkaidőben.
Szóval sok szempontból szerencsések vagyunk, hiszen van egy unokarajongó nagyszülőpár 10 percre (mondjuk dolgoznak, így a logisztikában nem támaszkodunk rájuk), a házasságunk stabil, szeretjük egymást, a gyerekeink egészségesek, boldogok és neurotipikusak.
Más szempontból nem olyan rózsás a helyzet: az anyagiak állandóan nyomasztanak, hiába van viszonylag jó összbevételünk, megtakarításunk alig van, a hitelt még vagy 10 évig fizetjük, én keveset keresek, a házunk felújítása nagyon időszerű már, tök gáz állapotok vannak, ráadásul csak 3 gyerekszoba van.
Szóval vannak bőven jó és rossz dolgok is az életkörülményeinkben.
A józan ész azt mondatja tehát, hogy elég, még egy gyerek már őrültség, telhetetlenség, mértéktelenség. De a szívünk mindkettőnknek azt súgja, hogy még egy utolsó baba olyan jó volna! Van valami melegség, valami szeretetteljesség a családban, ami nem lineárisan, hanem mintha inkább négyzetesen nőne a gyerekek számával. A meglévő négy között is olyan jó kapcsolat van! És annyira imádjuk őket! Egy ötödik igazán megkoronázná a dolgot. Még van pár évem negyvenig, még beleférne. De azért minden gyerek jötte iszonyú megterhelő volt lelkileg és fizikailag, szóval nem tudom, kicsit félek is bevállalni megint. Volt már szülés utáni depresszióm is az egyiknél, az szörnyű volt. Most olyan jó, mi van, ha minden elromlik, csak mert nem bírunk megállni itt?
Ki hogyan élte meg a sokadik gyerek latolgatását?
És kinek mi a benyomása az ötgyerekes családokról?
válasza:Nem tudod őket normális, egészséges étellel etetni, nem tudsz nekik egy tiszta (nem plaotaszerű, de élhetően rendezett) otthont biztosítani, sem privát szférát kamaszkorukra, bevételetek sincs annyi, hogy hosszútavon komolyabb gond, munkanélküliség, baleset, betegség esetere túléljetek egy nehéz időszakot.
Hát persze, ide meg egy ötödik gyerek kell. Majd szívesen gondol vissza 30 év múlva arra, hogy egymás hegyén-hátán putriban lakva kellett felnőni a sült krumplin meg instant lasagnen.
Az 5 gyerek azoknak való, akiknek belefér anyagilag/idegileg a család normális ellátása. Ezek nem ti vagytok. Újabb gyerek helyett inkább szedd már össze magad kicsit.
válasza:Én gyerek oldalról szólok hozzá.
gyűlöltem, utáltam, nem szerettem a gyerekkorom.
-Mivel sokan voltunk, pénz kevés volt, olyan,hogy pl csak egy kindertojás.... luxus volt
-telefont, ruhát, játékot mindent örököltünk kb
-saját szoba? minek... kettesével, mert az nagy buli.... anyámék kiköltöztek a nappaliba, így hallgathattuk élesben a szexüket.... mert minek saját szoba nekik? vagy épp a mi szobánkba zárkóztak be, utána meg aludjak abban....
-olyan, hogy kizárólagos ideje rám anyának? sosem volt. Mindig a kicsik voltak előtérben, mert ők voltak a problémásabbak.
-anya nem tudott dolgozni, háztartásbeli volt. Nem volt olyan munkarend, ami mellett ment volna a pakolás, főzés, edzésre hordás, suliba/oviba jutás stb...
-anya így is túl volt terhelve ezért én mint legnagyobb, rengeteget figyelhettem a kicsikre. utáltam, sokmindenről lemaradtam emiatt.
-Suliba csak ingyen járhattam. Főiskola? Egyetem? miből? felejtsem el...
-életkezdés: 2 szatyor ruhával jöttem el otthonról, semmi támogatást nem kaptam.
-És milyen jó a nagycsalád, sok tesó. Egyikkel sem tartom szinte a kapcsolatot. Én vagyok a legnagyobb. Húgom annyira utálta, ő németországig meg sem állt. "3 kicsi" még otthon lakik, velük akkor találkozok/beszélek, ha hazamegyek látogatóba. Egyébként kb sosem.
Benyomásom? ugyan az mint anyámékról. Élvezték a szexet, de a gyerek ellen tenni minek? (2 kicsi "véletlen" fogant)
válasza: válasza:Egyszerűen nem értem, hogy mitől alakul ki némelyik emberben ez a túlzott szaporodási vágy....és főleg úgy, hogy gyorskaján neveli őket.
Egy ismerősömnél most született meg az 5. gyerek.És csak azért mert az asszony szeret terhes lenni ezért most tele szüli az országot.40 éves, de valószínűleg nem ez lesz az utolsó gyerek.A férj meg sokszor fáradt, ingerült, de képtelen arra, hogy megállítsa az asszonyt.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Nem vállaltunk harmadikat. Mert már kettőnél is azt érzem, hogy így még jut egy-egy felnőtt teljes figyelme mindkettőre, van külön szobájuk és van anyagi háttér a normális nevelésükhöz és etetésükhöz. Én a 4-5 gyerekeseket eleve nem értem, felelőtlennek is tartom bizonyos életszínvonal alatt, de úgy vagyok vele, hogy nem az én dolgom (hál'istennek).
Amit mondasz, az viszont szerintem óriási baromság. Többszörösen négyzetre emeled a szeretetet, ami tök jó. Engem csak az érdekelne, hogy mikor szeretitek őket? Egyetem, munka, 4 gyerek, énidő, meg kettesben töltött idő logisztikája mellett. Nemár. Néha vedd elő a józan eszed és akkor pontosan látod a választ szerintem, hogy kell-e az az 5. gyerek.
válasza:Férfiként írom.
HA, VALÓBAN, van annyi pénze* a NŐNEK, hogy a férj halála után is, normálisan el tudja tartani a gyereket, akkor szüljön amennyit akar/tud.
*.: Már meglévő, állandó, valós tartalék! Nem az, hogy MOST jól keresek, hanem már megvan, el van téve.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!