Kisgyerekkel mennyire szerették kint lenni "a levegőn"?

A nagyobbik gyerekem 3, a kicsi lassan 1 éves. A nagyobbal bevallom én utáltam, egy hisztigörcs a gyerek kiskora óta. Nem érdekli semmi, ami az átlag gyereket, de ha nem vittem ki, szétszedte a lakást vagy kárt tett magában. Kint mindenen hisztizett, random találta ki, hogy mégse menjünk sehova, mai napig nem lehet békésen felöltöztetni, mert beleveri a fejét a kőbe, vagy ilyenek. Pizsamában meg mégse rángathatom ki az utcára magam után. Kint csak annyiból volt jobb, hogy kevesebbet hisztizett.

Ha ő oviban van, a kicsivel már szeretek sétálni, akkor is, ha csak bóklászik, ő nézelődik, kuncog, aranyosan felfedezi a világot. Elég más. Ő még az öltöztetés ellen se mindig tiltakozik, vagy legalább ha nyílik az ajtó, akkor egyből elhallgat és nézi hova megyünk.

"Talán egy év múlva már én is jobban viselem."

1,5 évessel sokkal könnyebb volt kint, mint 2,5 évessel. Legalábbis nekem...

Én szívesen megyek ki velük, ha jó idő van :D Amíg a nagy volt 1,5 éves, akkor egy kicsi, másfél szobás lakásban laktunk, akkor azért mentem vele mindig mindenfelé, most meg hogy a kicsi annyi (vagyis jó, ő most lesz hamarosan 2, de na, friss az élmény), most meg a békesség és az idegeim érdekében megyünk minél több időre ki. Van udvar, de kicsi is és nem is olyan érdekes nekik, mint egy normálisabban felszerelt játszótér, ahol van hely motorozni meg futóbiciklizni, vagy akár csak az erdőben leveleket gyűjtögetni meg bóklászni mindenfelé. Ez utóbbit a nagyobbam nem annyira szereti, neki tényleg kell a játszóterezés, de a kicsi nagyon élvezi a természetben töltött időt, vele lehet ilyen jó kis túrákat csinálni. Ezt a fajta nyugisabb bolyongást én is szeretem, erdőben, parkban, leveleket gyűjteni, stb azt én is tudom élvezni. A játszótér az nagyon fárasztó, de ott sokszor összefutunk a nagyobb lányom ovis csoporttársaival, akkor ő velük játszik, a kicsi meg vagy csatlakozik hozzájuk, vagy elmolyol magának a homokozóban, esetleg hintázunk vagy ilyesmi, az megint más kategória, mint otthon kétfelé játszani, hogy az egyikkel Barbie-zunk és öltöznek és minden, a másiknak meg rajzolom újra és újra és újra az almákat meg virágokat a mágnestáblára, amit ő aztán kitöröl, és nyújta felém, hogy rajzoljak megint egy ezredik formát is. Ha meg esetleg nem az van, hogy szórakoztatom őket, hanem hagyom, hadd foglalják el magukat, akkor annak zömében az lesz a vége, hogy takarítani kell és/vagy gyereket vigasztalni, mert azért egy 2 és egy 4 éves gyerek még annyira nem tud jól eljátszani együtt, gyér felügyelettel, mint én azt szeretném :D

Arról nem is beszélve, hogy amíg itthon vagyunk, folyton látom, hogy tele a mosogató, hogy itt is rumli, hogy basszus, a szárítóról már le kéne pakolni, hogy indítani kellene egy mosást, hogy stbstbstb. Amíg a környéket látjuk, addig legalább nincs a szemem előtt, jobban tudok a gyerekekre koncentrálni, ez ebből a szempontból egyébként tényleg segítség.

Amúgy a kisebbem nekem is szökős. Babakocsival megyünk mindenhova, mert különben a két lány háromfelé futna, de a kicsit hiába kötözöm bele, valahogy csak megoldja, hogy kimászhasson, és akkor nekiindul egy ötödik irányba, ami nyilván nem az az irány, ami nekünk kell. Ha meg visszafordítanám vagy hónom alá csapom és viszem, mert eldurran az agyam, akkor meg persze az egész szomszédság tőlünk zeng. A nővére meg szép türelmesen várja, hogy akkor mesélhesse tovább a kis történetét vagy álmát vagy csak a napját, hogy mi történt vele az oviban, de persze egy idő után neki is elfogy a türelme, szóval megpróbálja túlkiabálni a kicsit. Egyáltalán nem telíti túl az idegrendszerem, áááá :D Örülnék neki, ha csak az öltözés lenne a problémás rész az ilyen kimozdulós pillanatokban, őszintén szólva :D De nyilván megértem, hogy neked ez nagyon megterhelő, néha én is inkább úgy vagyok vele, hogy menjen velük bárhová is akinek két anyja van. Amúgy én is már több, mint 4 éve nem aludtam ki magam, a kicsit most próbálom leszoktatni az éjszakai szopikról (inkább kevesebb, mint több sikerrel), szóval messze vagyok a kipihentségtől, de általában úgy gondolkodom, hogy ha szabadtéren lefáradtak, akkor könnyebb és gyorsabb az esti rutin, és talán lesz még egy fél-egy órám magamra, mielőtt én is beájulok az ágyba, mert egyébként előfordult már, hogy előbb aludtam el, mint a lányaim.

Én is imádok kinn lenni. Ezért evés és alváson kívül kb mindig kinn vagyunk.

Igaz mi családiban lakunk és az udvaron teszek-veszek közben. De ő elbóklászik velem, segít amiben tud, máramennyire segítségnek lehet nevezni. Vagy csak kismotrozik, homokozik... 19 hónapos.

Én nagyon fázós vagyok, nekem kb 1,5 éves kor télen kemény volt, mikor babakocsi helyett sétálgatott, de nem haladt így kb egyhelyben fagyoskodtam perceket - a gyerek nem, ő csak mozgott, de na.

Mikor már haladni is tudtunk, akkor jobb volt télen is, de én amúgy napokig be tudnék zárkózni ha tehetném, de nyilván tudtam, hogy mindennap kell a friss levegő...

Ja és minden más évszak ok, egyedül a télre emlékszem ilyen borúsan, de nekem már iskolás a gyerek. :D 10 fok felett minimum a fél napot kint töltöttük bármilyen korszakában, amiért itt többen is írták, addig se a házat bontotta, vagy ovisként pl sokkal hamarabb elunta bent magát meg ő se tudta mit játszunk stb.