Úgy alakult, hogy teljesen egyedül fogom felnevelni a gyereket 😔 Milyen az élet egy babával bármilyen segítség nélkül?

#20! Szerintem te érted félre. Nem panaszként írtam, nekem nagyon jó így, de ez a realitás.

Ugye, nem azt akarod mondani, hogy soha, egyetlen egyszer se fogta meg a férjed a gyereket? Na, mert nekünk soha. Az, hogy az anya az elsődleges, tény. Az is tény, hogy egy darabig párhuzamosan fut a férjes meg az egyedülálló élete, de pont az a lényeg, ahol már nem.

Most csecsemőkről beszélünk. Egy átlag családban anya legalább naponta egyszer megehet valamit úgy, hogy nem lóg rajta a gyerek, mert a férj egyszer hazajön. Ha csak nem rohadt szar kapcsolat, akkor 5-10percre meg tudja fogni a gyereket ő is. Az egyedülállónál nem. De tegyük fel, hogy egyiknél se. Mindkettő minden nap a gyerek fölött eszik. Mindkettőnél el fog jönni az a pont, hogy elegem van ebből. Meg kell valaminek törni ahhoz, hogy másnaptól újra fölötte kanalazzon. Szóval eljön az este, a gyerek alszik, anya szédeleg az éhségtől és leül, hogy végre nyugodtan megegye azt a szendvicset mondjuk. És ekkor...a gyerek felsír. A férjes azt mondja, drágám, menj be a gyerekhez, légyszi. Az egyedülálló meg azt mondja, nem érdekel!!! Akkor is megeszem ezt a k.rva szendvicset, ha a tüdejét kiordítja, mert elegem van, összeesek és megbolondulok, ha nem ehetek egyszer nyugodtan. És egyiknél se arról az egy szendvicsről van szó, hanem ott telt be a pohár az állandó gyerek fölötti kanalazásnak. Mindenkettőnek ugyanúgy szüksége van arra a pár perc nyugodt evésre, mindkettő meg is teszi, de csak egyik lesz mások szemében szar anya. Pedig nem szarabb, csak mások a lehetőségei.

Én egy szóval nem írtam, hogy a férjeseknek vigyáznak a barátnők a gyerekeire. Pont azt írtam, hogy nem, nekik sincs ilyen segítségük, csak nem tudnak róla, mert meg se próbálják megkérni. Ezért kérdeznek olyanokat, mint ott is, hogy nincsenek barátnőid, akik segítenének? Nem, nincsenek senkinek. Ezzel a kérdéssel pedig könnyen félre lehet vinni a kérdezőt. Elhiteti, hogy a barátnő valami férjpótlék. Azt gondolhatja, férjem nincs, de van segítségem. Nincs! Ha neked orvoshoz kell menni és nem viheted a gyereked, a férjed tud rá vigyázni, végszükség esetén kivesz egy szabadnapot. Munkahelytől függően később megy be, lecsúsztatja, bármi. A barátnő ezt nem fogja megtenni! Nem az ő gyereke. Egyedülállónak eleve teljesen máshogy kell gondolkodnia, más megoldást keresnie, de ezt ti nem fogjátok látni, mert nem vagytok benne.

#13

"Egy átlag családban anya legalább naponta egyszer megehet valamit úgy, hogy nem lóg rajta a gyerek, mert a férj egyszer hazajön."

Ja, hazajön, és megkérdezi, hogy mi a kaja. :D Nem tudom neki odaadni a gyereket, mert hajol ki a kezéből felém, és ordít. Úgyhogy én sem tudok úgy enni, hogy ne legyen az ölemben, kezemben gyerek. Akkor tudok békében enni, ha sikerül elaltatni a gyereket, kikúszok mellőle az ágyból és szabad vagyok. Ezt te is meg tudod tenni, egy újszülött sokkal többet alszik, mint egy 12 hónapos.

"A férjes azt mondja, drágám, menj be a gyerekhez, légyszi."

A férjes azt mondja, a krva életért nem ehetem meg ezt a nyomorult szendvicset, és bemegy a gyerekhez, mert ha az apja megy be hozzá, akkor csak még idegesebb lesz a gyerek, és 10 perc altatás helyett kimegy a szeméből az álom, és 1 óra nyűglődés után túlfáradva, rekedre ordítva tud újra elaludni.

"Ha neked orvoshoz kell menni és nem viheted a gyereked, a férjed tud rá vigyázni, végszükség esetén kivesz egy szabadnapot."

Tud rá vigyázni, ha el tudom fogadni, hogy amíg elvagyok otthonról, addig ordítani fog a gyerekem, nem fog tudni aludni, nem lesz hajlandó enni. De nekem ez nem elfogadható, úgyhogy nem megyek orvoshoz. Ha nem döglök bele a betegségbe, akkor kibírom otthon, csúsztatom a műtetem, amíg elég nagy lesz, hogy ordítás nélkül otthon tudjam hagyni. Ha pl antibiotikum kéne, akkor elmennék a háziorvoshoz gyerekkel, mint ahogy gyerekorvoshoz is megyek. Ha vérvételre kéne mennem, akkor foglalnék Synlabba időpontot, hogy minimális szopás legyen és elvezetnék gyerekkel. Az egyedüli, amit nem tudok megoldani egyedül, az a nőgyógyászati vizsgálat, arra egyszer szükségem volt terhesgondozásnál, ott anyukám vigyázott a gyerekre, amíg bent voltam, de ott is vittem magammal.

Annyi előnye van annak, hogy van férjem, hogy a gyerekeim és én is imádom. De hasznosságra nullás értékelést kap. :D

Az elején különösen traumatizáló, hogy az egyedüllétből hirtelen egy másodperc nyugtod nincs. Aztán megszokod, hogy ez ilyen szopás. Majd jobb lesz hónapok, évek múlva. Ha úgy akarsz enni, hogy közben ne ordítson a gyerek, nekem a pihenőszék nagyon hasznos volt az első pár hónapban, ringattam a lábammal, és közben tudtam enni felül. Volt elektromos is, de ha nem én ringattam, ugyanúgy ordítottak, mintha az árokba dobtam volna őket.

22! Én átlagos családról beszéltem, ahol a férj hasznos. Nem szoktam érteni, akinek nem, az miért van férjnél. Nekem pont azért nincs, mert minek vennék a gyerek mellé még egy púpot a hátamra?

"Ezt te is meg tudod tenni, egy újszülött sokkal többet alszik, mint egy 12 hónapos."

Én is ezt hittem.😂A valóságban az én gyerekem speciál most kezdett aludni. Az elején annyira nem aludt se nappal, se éjjel, hogy azt se tudtam, hogy marad életben.

"akkor csak még idegesebb lesz a gyerek, és 10 perc altatás helyett kimegy a szeméből az álom, és 1 óra nyűglődés után túlfáradva, rekedre ordítva tud újra elaludni."

Na, akkor most tudtam meg, hogy én valójában apa vagyok, nem anya🤣 Dettó. Egy szobában, de nem egy ágyban alszunk. Vagyis inkább nem alszunk. Ha én próbálom altatni, bármilyen módszerrel, reggelig váltakozik a kisebb ordítás a nagyobb ordítással. Úgyhogy nem érdekel ki szerint mennyire vagyok szar anya/apa, nálunk bizony minden éjjel van sírás. Ugyanis rájöttem, hogy mivel magától kizárólag úgy alszik, hogy a mellem a szájában van, én meg vagyok olyan rohadék, hogy nem opció 0/24-ben, annyira felstresszeli magát, hogy mi fog történni, ha elalszik, miközben altatom, hogy esélytelen. Kipróbáltam. Minden nap. Ugyanabban a pózban görnyedtem a kiságy fölött a nyitott szemű ordító/nyűglődő gyerek mellett reggel. Ha viszont lefekszem a szobánkban aludni, akkor megnyugszik, hogy onnan már nem megyek el és elaltatja magát. Csak ez azzal jár, hogy amikor kimegyek lefekvés előtt pisilni, fogat mosni stb.,bizony ordítás van. Így viszont jó esetben már éjjel 2-kor alhatunk reggel helyett, szóval nem érdekel ki, mit szól hozzá.

"De nekem ez nem elfogadható, úgyhogy nem megyek orvoshoz"

Nem elfogadható, de ez a te döntésed. Nálunk döntési lehetőség sincs. Nem önsajnáltatásból írtam, hanem, hogy érzékeltessem, egyedülállóként eleve máshogy működik a gondolkodás.Férjesként értelemszerűen az ember úgy kezdi, ha baj van, elmegyek orvoshoz. Ahhoz keres alternatívát. Én eleve nem gondolok arra. Pl.: durván begyulladt a császársebem. Nem vagyok hülye, én is tudom, hogy ilyenkor orvoshoz kéne menni, de mivel tudom, hogy gyerekkel nem mehetek, nélküle nem tudok, ez éppen csak átsuhan az agyamon, majd más utat keresek. Érted? Nem azon gondolkodom, ami normális esetben kézen fekvő lenne, hogy hogy jutok el orvosig, hanem mit tudok tenni azért, hogy ne rohadjon szét a sebem? Téged el is kísérhetne a férjed a gyerekkel és akkor csak addig vigyáz rá, amíg bent vagy. Ne haragudj, de ha a gyerek max.10percet nem bír ki a saját apjával, akkor ott valami nagyon félre ment és nem, nem az az általános. Szóval eleve hülyeség magadat, mint férjes nőt hasonlítani az egyedülállóhoz, mert a leírás alapján te csak papíron vagy az.

"Az elején különösen traumatizáló, hogy az egyedüllétből hirtelen egy másodperc nyugtod nincs."

Nekem mondod? Te addig se voltál egyedül, mert a férjed már a nyakadon lógott. Nekem valós egyedüllétből lett nulla perces. De ez nekem egyáltalán nem baj. Egyelőre imádom 😁

"Ha úgy akarsz enni, hogy közben ne ordítson a gyerek..."

Én most is szoktam. Az enyém elég együttműködő. Szokott hagyni nyugodtan enni, legfeljebb nem akkor, amikor szeretnék. Az egy példa volt.

Pihenőszéket másért rendeltem. Rezgőt, mert mellen kívül csak babakocsiban aludt, gondoltam, hátha. Hát, selejtet küldtek😭Hetek óta próbálom cserélni.

#21

Nem azért mentem hozzá, mert hasznos. :D Szeretem a személyiségét, szeretek vele beszélgetni. Borzasztóan rendetlen, azt első pár évben sokat veszekedtünk ezen, aztán rájöttem, hogy jobb lesz a kapcsolatunk, ha csak ezt benyelem.

Amíg nem volt teljesen egyedül az ember, addig azt hiszi, hogy el tudja képzelni, hogy milyen egyedül. Megpróbálom elfogadni, hogy nem tudom elképzelni. :)

Az enyém is egész nap a mellemen akar lógni, együttérzek. Ha nem vagy ellene, a cumit meg lehet próbálni, nálunk ez elsővel nagyon sokat segített, és nem lett cumizavaros.

Ha tök véletlen Pest megye, Szigetszentmiklós környékén laksz, akkor szólj, annyi pihenőszékünk van, hogy kiállítást lehetne belőle tartani. :D Kitartást, egyszer aludni fog a kis mazsola, és pihizhetsz te is. :)

#24! Persze, értem. Az egy szerencsés helyzet, ha szereted😁 Csak annyi ilyet látok, hogy a férj csak útban van és ott nem szerelemből, hanem, mert ki lehet rakni a Facebookra a "boldog családot". És lenézik az egyedülállót, mert "még férje sincs a nyomorultnak". Hát, vitatkozhatnánk kell-e sajnálni engem, mert nem kerülgetek otthon még egy porfogót🤣

Cumit használunk, csak elalváshoz. Hát, mondhatjuk, amennyit nyertem rajta, annyit vesztettem is, mert az odáig oké, hogy elalszik vele, de amíg ébren vagyok mellette és próbálom elaltatni, azzal szórakozik, hogy direkt kiköpdösi, hogy adjam vissza. Ha meg lefekszem és magát altatja, nem alszik olyan mélyen (soha, nem altatásfüggő), hogy ne vegye észre, ha kiesett). Szóval alvás helyett mászkálhatok le visszaadni. (Nem sír, csak nyekeg és látom kamerán, ahogy próbálja szegény visszaszerezni. Nincs szívem nem visszaadni.) Egyébként cumizavar nálunk se lett. A cici a favorit, de elfogadja a cumit is, üveget is. Na, azzal is jól megszívattam magam. Van olyan helyzet, amikor nem tudom megszoptatni, ezért elkezdtem fejni, hogy ha úgy van, mégse ordítson, mert olyan kis haspók, hogy mindig éhes. Kipróbálom, elfogadja-e üvegből, hogy élesben már menjen. Hát, visszájára sült el a dolog. 2 perc alatt megissza és aztán sokkal jobban ordít, mert elfogyott🤣

Aranyos vagy, pesti vagyok, de nem tudok vezetni.

#23

22#es Bocsi, de ne hasonlítsd már a te eseted egy egyedülálló esetéhez. A férjedről meg nincs véleményem… apa biztos, hogy nem, így tuti nem nevezném.:D De valamiben biztos jó, gondolom.. persze hogy sír nála, ha a kezdetektől ilyen szinten inkompetens. Az meg hogy az újszülött alszik… nálunk a második nem olvasta a hozzászólásod.:D Már a szülés után sem lehetett letenni aznap és azóta is ilyen típusú és de más, lehet hogy apánál is sír és nálam is, de akkor is ringatja valaki amíg megeszem azt a szendvicset és nincs egyedül. Egyedülállónak ilyen nem lesz. Vagy ha én elájulok, akkor van opció még ha sírna is apánál. Egy egyedülállónak ilyenkor nevelőszülő maximum a kórház ideje alatt. Ugye érzékeled? Nem bántásból írom egyébként. Picit sajnállak is a férjed miatt. Kitartást hozzá!

Kérdező kitartást!

#26! Jó, hogy mondod, ezzel én is így jártam.

Első babásként elmentem szülésfelkészítőre. Ott jól megtanultam, hogy a babák az 1.éjszakát átalusszák, az a beetetés. Mondom, király, én akkor már rég nem aludtam, szülés után még utoljára jól kialszom magam.

Úgy alakult, hogy este kezdődtek a fájások, majd másnap délután császároztak meg, hosszas vajúdás után. Tehát, akkor már 2.napja nem aludtam, nagyon kimerültem, ezért elvitték a gyereket, hogy pihenhessek. Az aranyóránk is elmaradt, mert annyira remegtem császár után, hogy kértem, vigyék el, nem bírtam volna magamon tartani. Nálunk ráadásul apukával se volt bőrkontakt, ugye. Szóval lefeküdtem egyedül, majd kétségbeesetten jött a csecsemős, hogy bocs, de hagy hozza már mégis ide kicsit a gyerekem, mert annyira sír, hogy már mindenkit felkiabált. Na, neki se szólt senki, hogy épp be kéne etetnie🤣

#25