Felnevelni egyedül egy gyereket, elváltként? Ki hogyan tudta/tudja ezt véghezvinni? Hogyan bírjátok egyedül?

Anyám egyedül nevelt.

Engem nem viselt meg mert apámmal képesek voltak normális viszont tartani (nem akartak kijátszani egymás ellen, nem szidták egymás előttem, sőt, mire kamasz lettem, már a születésnapomat, névnapomat karácsonyt stb. is együtt ünnepeltük).

Neki persze nagyon kevés szabadideje maradt, de attól eltekintve, hogy amíg kicsi voltam, meg kellett oldani a felügyeletemet (volt, hogy rokonhoz tudtam menni, volt, hogy családi baráthoz, volt, hogy napközis voltam, igaz, nem sokáig), nem volt sokkal több dolga, mint egy átlagos családban.

10 éves korom után meg egyre jobb lett a helyzet: jó kis csapatot alkottunk ketten, és a kis család kis háztartással is járt. Ha kedvünk támadt, egy-egy hétvégére elmentünk kirándulni, de általában csendesen éltünk és inkább otthon pihentünk.

De az igaz, hogy anyám nagyon kiegyensúlyozott volt mindig, erős személyiség.

Hármat neveltem egyedül és nem volt könnyű! Hihetetlen erőt adott, hogy meg KELL oldanom mindent. Este azt mondogattam magamnak, hogy holnap már könnyebb lesz.

Most már családosak, unokáim vannak.

Büszke vagyok rá, hogy egyedül végigcsináltam.