Úgy alakult, hogy teljesen egyedül fogom felnevelni a gyereket 😔 Milyen az élet egy babával bármilyen segítség nélkül?
Nekem még csak az első hetekről, konkrétan másfél hónapról van tapasztalatom. Először is tudatosítsd magadban, hogy EGYEDÜL vagy. Vagyis engedd el a füled mellett az összes férjes, nagymamás, barátnős okos tanácsát. Soha nem fogják megérteni, hogy amit ők megtehetnek, te nem teheted meg, és nagyon hamar szaranyának fogod érezni magad. Mert te nem tudod a férjed kezébe nyomni a gyereket és nyugodtan megvacsorázni, pedig egy idő után rohadtul eleged lesz abból, hogy a forró levest kanalazd a gyerek feje fölött és igényed lesz a nyugodt evésre. Meg is fogod tenni. De a gyereked már nem fogja érteni, hogy miért "dobod el", amikor addig nonstop hordoztad. Ordítani fog. Akkor is, amikor már remegsz a fáradtságtól, mert egy hete nem aludtál és nem sétálgatsz vele tovább az éjszaka közepén, hiába sír, mert nem akarod leejteni és te NEM tudod átadni a férjednek. Akkor se. SOHA. Szóval sírni fog. Néha te is. És mindig lesz egy momzilla, aki simán megoldaná, csak te vagy béna. Illetve ne felejtsd el, hogy NINCSENEK barátnőid. Persze mindenkinek van, akinek nincs szüksége rá ilyen szempontból, mert ott a család. Legalábbis azt hangoztatják, de ha a helyzetedben lennének, gyorsan kiderülne, hogy a valóságban nekik sincs. Mert a barátnő nagyon lelkes, amíg meg nem születik a baba. De utána önhibájából vagy azon kívül, semmit nem segít. Délelőtt dolgoznak, egyetemen vannak, utána meg a saját gyerekeiket pesztrálják. (Vagy délelőtt is már azt teszik.)A gyerekteleneknek mindig ezer dolguk van, dolgoznak, ápolják a párkapcsolatukat, vagy épp keresik azt, és valami kikapcsolódás is kell ugye. Ez a gyereked születése után se lesz másként. De addig még a kikapcsolódásba belefértél, a gyereked nem fog. Nem arról van szó, hogy soha többet nem lesz baráti kapcsolatod, de segítségre a gyereknevelésed kapcsán nem számíthatsz rájuk, ne áltasd magad. Neked az lenne segítség, ha ott és akkor jönnének, amikor neked szükséged lenne rájuk, de ők akkor fognak, mint eddig. Amikor épp mindkettőtöknek alkalmas. Ez természetes, nem is róható fel nekik, de nagyokat fogsz csalódni, ha úgy számolsz, mintha lenne segítséged.
Bocs, hogy ilyen depis lett. Imádom a gyerekem, semmiért nem adnám, sose csinálnám vissza, de ez a valóság. Most épp rajtam ordít, kínlódik, nem tud elaludni, ha a fejem tetejére állok se, én meg félig alva írom ezt. Miért nem őt altatom? Mert már mindent bevetettem este 8 óta, eredménytelenül és ez így megy minden éjjel. Egyik barátnőm se altatja el ilyenkor. A tiédet se fogja.
Én úgy élek túl, hogy teszem a dolgom és mindenki okoskodását lesz.rom.Meg se hallgatom. A gyerekemnek valószínűleg többet kell alkalmazkodnia, mint egy olyan gyereknek, ahol komplett család lesi a kívánságait. De ebbe nő bele. Amikor nekem meg KELL csinálnom valamit, mert nincs más, aki megcsinálja helyettem, akkor neki pillanatnyilag rosszabb, mint akit addig apuka/nagymama/akárki tutujgatná. De ettől nem lesz lelki sérült. Ha mindent kettőtökért teszel, csodálatos kapcsolatot tudsz kialakítani vele, mások nélkül is.
Nagyon nehéz.
Elvileg nem vagyok egyedül, gyakorlatilag mégis. Párom kamionozik, szóval nulla segítségem van.
Nekem kB 2 éves koráig kénköves pokol volt.
A gyerek konkrétan nem aludt. Se éjjel se nappal. 20 percenként kelt és sírt. Olyan voltam mint egy zombi. Másfél éves korára elegem lett és elvittem neurológushoz, hogy mi baja van, nem alszik a gyerek. Szervi okokat kizártuk. Semmilyen neurológiai eltérés nem igazolódott, idegrendszeri éretlenség. Nem vigasztalt abszolút és a nemalvásomon sem segített. Másfél éves kora után kezdett úgy 2-3 órákat aludni. Most 3 éves múlt, ha nincs baja átalussza az éjszakát, dolgozom is mellette de úgy érzem még mindig nem sikerült kipihennem azt a 2 évet :((
Amiből tudsz, tárazz be!
Fagyasztóba kaja, mirelit, zacskós leves.
Ne fordulj be, bármennyire nehéz lesz, ez csak átmeneti. Egyre jobban belejössz és könnyebb lesz!
Ismerkedj, szerezz új barátokat, már az is nagy segítség, ha van kivel beszélni néha. Járjatok babás programokra.
#13 Ne érte félre, látom, hogy friss anyuka vagy, és benne vagy a sűrűjében, de ezeknek a nagy részét egy házas nő is csinálja. Én is a gyerek feje fölött eszem 2 éve, nekem is ugyanúgy muszáj elintéznem/megcsinálnom egy csomó dolgot gyerek mellett, amíg nem veszi át senki. Gondolod, hogy az én barátaim a tűzön átfutnak, hogy vigyázzanak a kölykeimre, amíg pihenek? Egy évben 2x ha látom őket, akkor így úgy, hogy ők vendégségbe jönnek, és még velük extrán foglalkozni kell a többi feladatom mellett. A szüleim dolgoznak, havonta-2 havonta látom őket 1 órára, anyósomék hála istennek külföldön élnek. Amikor a férjem hazajön munkából, eszik, mesél, hogy milyen volt a napja, elmegyünk játszóra vagy sétálni, vacsizunk, fürdetünk, altatunk. A fürdetésben segít, de fürdettem már párszor gyereket, nem ez a világmegváltó segítség. Altatni csak én tudom egymás után mindkettőt, különben nyifognak, hogy anya, anya. A 2 évesem 1x kel éjjel, az 1 évesem még mindig 6-10x. Nagyon fáj a hátam a sok cipeléstől, nem aludtam évek óta 3 órát egyben, nem ettem meg egy tál kaját anélkül, hogy ne dugja bele az orrát valaki több, mint 2 éve, nem tudtam itt hagyni a gyerekeim csak 2x1 órát az elmúlt 2 évben. Írom mindezt csak azért, hogy egyedül álló anyukának lenni nehéz, de ne úgy képzeld egy a házas anyukákat, hogy mi minden reggel a csajokkal kávézunk, beugrunk babauszira, aztán délután páros masszázsra megyünk a férjünkkel, mert a mama vigyáz az unokára. Anyaként te vagy az elsődleges szülő az elején, és gyerekfüggően sokszor hiába van ott melletted a fél világ, csak te kellesz a gyereknek. Akár éveken keresztül. És még egy fontos dolog, amivel nem értek egyet. Nem vagy egyedül. Azért csinálod ezt az egészet, mert nem vagy egyedül. Értem én, hogy mennyire nem felnőtt társasági egy csecsemő, de próbálj meg rá olyan szeretettel gondolni, hogy ti ott vagytok egymásnak. Mindig. Ami 2 év múlva már rohadt idegesítő lesz. :D Mit nem adnék, ha tényleg egyedül lennék egy pár órára. Folyamatosan nyüzsög a fejem a sok babázástól, a wc-re meg fürdeni nem jutok el egyedül, lelopja a gyerek a fejem tetejéről a sampon habot.
Most végeztem a második gyerek altatásával. A férjem alszik már. Nem vagy egyedül. Férjes vagy nem férjes, minden éjjel rengeteg anyuka virraszt veled, minden nappal rengeteg anyuka borul ki veled, érzi azt, hogy ez lehetetlen, nem bírja, érzi magát egyedül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!