Úgy alakult, hogy teljesen egyedül fogom felnevelni a gyereket 😔 Milyen az élet egy babával bármilyen segítség nélkül?

A mai napig azt kívánom hogy bárcsak szülés előtt lépett volna le a nagyobb lányom apja, nem 2 éves korában.

1! Válaszoló!

Nem mindenki szül gyesre meg családi pótlékra

Volt max gyedem és pár millió megtakarításom, saját tehermentes lakásom mikor a lányom született.

2-es vagyok.

Ne haragudj de az első válaszolótól kicsit elszállt az agyam.

Szóval bújjatok össze, aludj vele, rendelj kaját, annyit pakolj, takaríts amennyit nagyon muszáj.

Sétáljatok, szokjatok össze.

Én apuka nélkül, viszont anyukámmal nevelem, ez annyiból jobb, hogy nem csavarodok be az egyedülléttől, viszont mivel mama nem teljesen egészséges, így erőt, gyorsaságot igénylő feladatot nem tud vállalni (pl. sehova sem viszi egyedül, nem pelenkázza stb.).

Neked is azt tudom tanácsolni, hogy igyekezz emberek között lenni (barátok, rokonok, más anyukák), mert nekem rengeteget számít, ha van felnőtt, akivel lehet pár normális szót váltani.

A fiammal amúgy az első időszak teljesen nyugodt volt, szinte csak aludt és evett (+ kijött belőle 😊). a hasfájós, "cluster feeding"-es időszak később kezdődött, és kb. 6 hónapos koráig tartott, nekem az volt a legrosszabb része. Egyébként a séta és a játszi életmentő tud lenni, ha a baba bírja a babakocsit/hordozót, egyrészt a fiamat jól leszívta a levegő, jókat aludt, másrészt ott viszonylag biztonságban van, nálunk legalábbis itthon mindenre mászott, húzott volna magára stb. Most 2 éves múlt éppen, a házimunkát azóta is csak a legszükségesebb mértékben végzem, ezt neked is tanácsolom, ahogy az első válaszoló, ha fáradt vagy, akkor abból kell engedni. És próbálj aludni, ha a baba alszik, ha meg nem mehy, akkor csak pihenj, az is segít!

U.i.: ha esetleg tudsz keresni olyan ismerőst, aki segít, akkor fogadd el, ha felajánlják! És ha van/lesz esetleg anyuka-narátnő, akkor bevállalhatjátok váltásban is a gyerekeket, hogy legyen egy kicsi énidőd.

Nem vagyok egyedülálló, "csak" többgyerekes, én annyit tanácsolnék, hogy keress anyuka-barátnőket. A családom és a férjem összesen nem volt akkora segítség, mint pár új anyuka-barátnő, akik párszor 1-2 óráig le tudták kötni a gyerekeimet, ha kellett (és persze fordítva). Mindent meg fogsz tudni oldani, így vagyunk összerakva nőként, gyerekért tűzön-vízen át bármit... de hidd el, néha nagyon jól jön, ha pár órára tehermentesít valaki.

Ha anyagilag megoldható, akkor meg rögtön bébiszitter, főleg, amíg gyógyulsz az elején.