Aki tudatosan nem vàllal gyermeket,mi az miért nem?

Már ezerszer feltették ezt a kérdést, nézd meg őket.

Ismerem magam annyira, hogy tudom, nem nekem való, nem bírnám. A gyerek inná meg a levét, ha én lennék az anyja...

Tiniként 4 gyereket képzeltem el. Aztán huszonévesen mindenféle magánéleti változások és problémák után elkezdtem önismerettel foglalkozni. Arra akartam rájönni, hogy én valójában mit szeretnék, ki akartam zárni a társadalmi nyomást, és elvárt normák szerint se akartam élni. Önmagamat és a saját értékrendemet akartam megismerni. Így végül rájöttem, hogy egyáltalán nem vágyom gyerekre, nem akarok évekig alig aludni, gyereksírásra ébredni az éjszaka közepén, kakis pelust gyűjtögetni, hisztiző gyerekkel küzdeni. És mióta eszerint élek, azóta sokkal teljesebbnek, szabadabbnak érzem magam. Nem vagyok gyerekellenes, rokon gyerekekkel szeretek foglalkozni, de ennyi nekem bőven elég. Nem akarom tizen-huszonévre lekötni magam, ha párommal szerdán kitaláljuk, hogy pénteken elutazunk vadkempingezni 5 napra, akkor ezt ne akadályozza meg a tény, hogy 'de a gyerekkel mit csinálunk addig, ki vigyázzon rá, hogy tudjon iskolába menni?' Ha emiatt valaki önzőnek tart, hát tartson. Szerintem sokkal önzőbb cselekedet lenne részemről, ha kizárólag a társadalmi nyomás, vagy a család elvárásai miatt mégis szülnék, aztán az első perctől kezdve meg csak folyamatosan lepasszolnám a gyereket, hogy ugyanúgy élhessem a szabad életemet, mint előtte.

Hmm kicsit provokatív felhangu a kérdés, ezért értem a nem túl kedves válaszokat is, viszont azt meg kell jegyeznem, hogy túlzás a másik véglet is, tehát aki leszolja azt, aki mondjuk az anyaságban teljesedik ki igazán. Ez ugyanis nem azt jelenti, amit mondjuk az egyik válaszoló írt, hogy neki annyi az életcélja, hogy párszor védekezés nélkül szexel...ha ez a kommentelő valóban anya, akkor tudhatja, hogy szülőnek lenni, mármint igazán jó, lelkiismeretes, odaadó, és legfőképp jo embert nevelő szülőként élni, a védekezés nélküli szexnel milliószor többről szól🤦 ez nem megy mindenkinek, sőt, amúgy a többségnek nem megy. Én anya vagyok, imádom a gyerekem, és ebben a topikban is be merem vallani, hogy abszolút Ő az életem értelme. És nem azért, mert előtte nem volt életem, vagy ha felnő nem lesz. Mert van hobbim, mi több, versenysportolo voltam egész életemben, lightosan most is elkezdtem ezt újra űzni, egy éves lesz. De: hozzá semmilyen karrier, vadkemping, se semmi nem érhet fel. Ez van, én így érzem, így vagyok önazonos. Mindemellett nem baj, ha valaki másként érez, mások vagyunk, ez és így jo. De ne legyünk eloiteletesek a másik oldallal szemben sem!

Engem az tántorít el főleg, hogy mennyi ostoba és primitív szülő nevelésével járna egy helyre. Nehéz lenne belőle embert nevelni