Meddig tart az az időszak a gyerekeknél, hogy mennek az anyjuk után, ő főz, mosogat, öltözik stb, és ordít a lábánal, hogy vegye fel?

Nem néztem,írta-e még/már valaki,

de a gyereknek az anyjával van még ilyen pici korban ilyen "lelki köldökzsinór.

Ő még a te "tartozékodként" definiálja önmagát. Te is kellesz hozzá, hogy az ő létezésének legyen értelme. Márhogy ez az ő szemszögéből ő úgy látja. Tehát ő az anyjával még nem gondolkodik úgy talán, hogy Te és Én, hanem "Mi". (Mi ketten).

Nemtom, ez meddig tart, de van egy olyan fogalom, hogy leválás. Bocsi, ha már írták ezeket,nem olvastam a többi hozzászólást;remélem,jót írtam.

Addig amíg másra nem neveled.

Ha abban a korszakban van, amikor folyton megy utánad, akkor be kell vonni abba amit te csinâlsz. Pl ha épp mosnál, szedesd össze vele a szennyest, dobja be ő a mosógépbe, vagy ha főzöl, akkor adj neki olyan feladatot amit biztonsággal megcsinál,pl tépkedje le a petrezselyem leveleket a szárakról a kevesbe, vagy bármi, az is elég ha lefoglalja magát alibi munkával, rakja a babszemeket egyik tálból a másikba, hasonlók. Ha takarítasz, segítsen ő is, neki elég ha csak sima vizes rongyot adsz. Az a lényeg hogy ott lehessen veled és le legyen foglalva feladattal. Később rendes hasznos dolgokat is meg tud majd csinálni.

Nálunk ezek beváltak. Ha nálad nem, találj ki mást, oldd meg, te vagy az anyja, te ismered a gyereked, találd fel magad.

Ha mindig minden hisztit ráhagysz, idősebb korában is ezt fogja csinálni mert azt tanulja meg, hogy ő irányíthat téged.