Hogyan tettétek túl magatokat azon, ha nem lett több gyereketek, pedig a legtöbb szempontból lehetett volna? Vagy volt, akinél a párja határozottan nem akart, aztán egyik napról a másikra mégis?
Az egyetlen szűk keresztmetszet, hogy a férjem nem szeretne többet, mert nem lenne rá több energiája és türelme. Ezt nyilván ő érzi, és el is fogadom, csak olyan nehéz mégis túllépni rajta. Az is jó, ahogy most élünk, dolgozunk mindketten, kivesszük mindketten a részünk a gyereknevelésből is. A korkülönbség már nagyobb lenne, de életkorban nekünk még beleférne. A munkánk is rugalmas, anyagi nehézségeink sincsenek.
Tudom, hogy van, akinek egészségügyi okból egy sem lehet, és hogy az milyen nehéz, vagy van, de más problémák vannak, amik miatt nem lehet több, vagy ami miatt nem akarnak. A mi egészségünk, helyzetünk, körülményeink viszont még engednék. Az első 3 év tényleg nem egyszerű az alvás miatt, és persze utána is vannak nehézségek, de olyan nehezen engedem el azt a képet, ami a fejemben volt annyi ideig, meg talán az ösztön is.
Volt, akinek a párja meggondolta magát? Mi miatt?
válasza:Én voltam az nálunk, aki nem akart második gyereket, úgy éreztem, hogy képtelen lennék szeretni egy másik gyereket annyira, mint amennyire az elsőt. A férjemmel meg is beszéltük ezt és elfogadta a döntésemet.
A sors viszont mást akart, mint én, ugyanis terhes lettem újra. Az a terhesség vetéléssel végződött, de valahogy ott akkor megváltozott bennem egy kicsit a hozzáállás. Megbeszéltük a párommal, hogy nem fogunk sem érte, sem ellene tenni. Továbbra is aggódtam, őszintén szólva rettegtem attól, hogy lesz, ha újra terhes leszek. Aztán kiderült, hogy várandós vagyok ismét. Végig aggódtam az egész terhességet. Aztán amikor megszületett a második gyerekem, egyszerűen eltűnt az egész érzés. Mire hazamehettünk a kórházból, már totál természetes volt, hogy kettő gyerek van. Soha nem bántam meg, hogy két gyerek lett végül. Oké, néha nehéz, mert megoszlik a figyelem, de ettől függetlenül az a szeretet, amit mindkettejük felé érzek, szavakkal nem leírható.
válasza:"de olyan nehezen engedem el azt a képet, ami a fejemben volt annyi ideig, meg talán az ösztön is."
Szinte látom, ahogy bevállalod, majd egy neurotikus roncs lesz belőled, aki a férjével ordibál, mert az nem segít. Tudom, te eddig sem voltál olyan. A nyakadba zúdítanál másik 18+ év felelősséget, csak hogy engedelmeskedj a hormonoknak és az ösztönöknek.
Gondolkodj már felnőtt nő módjára...
válasza:Milyen képet?
A fantázia sosem találkozik a valósággal. Ha a férjed nem akarja, ne álmodozz arról, hogy egyik napról a másikra babacuccokkal, repesve állít haza, hogy csináljatok újabb gyereket.
Valószínűleg sokkal szarabb lenne bevállalni, mint most azt képzeled.
válasza: válasza: válasza:Megelégedés és hála gyakorlásával. Nézz körül és értékeld, amid van.
A gyereknek is az a jó, ha mindkét szülő őszintén várja, nem pedig szájhúzogatva, fog összeszorítva belemegy valahogy a másik kedvéért.
Ugyanúgy, ahogy nem eszed meg a 3. szelet tortát, hiába akarod vagy nem veszel meg minden szembe jövő cuki kacatot, mérlegelsz és belátod, hogy nem lenne jó mindent egybevetve.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!