Szerintetek egyke gyerek vagy testvér? Igaz, hogy sokkal szebb a gyerekkor testvérrel?

4 tesóm van. Ennek ellenére egyke is lehetnék. Sem gyerekkorunkban, sem most felnőtt korunkban nincs meg az a testvéri kapcsolat. Sosem játszottunk együtt, sosem csináltunk a "kötelező családi programokon" kívül közösen semmit.

Nálunk a fő ok a korkülönbség lehet. 5 évenként születtünk (a 2 kicsi közt van 2 év)

Nekem 2 gyerekem van, kicsik még. 3 és 5 évesek. Ők egyenlőre nagyon szoros kapcsolatban vannak.

Nekem van testverem, szerencsere jo a kapcsolatunk, de ez nem volt mindig igy. Baratnomnek 6 testvere van, egyetlen eggyel tartja a kapcsolatot, vele is csak eve. A tobbivel vagy utaljak egymast, vagy csak siman elsetalnak egymas mellett az utcan. Apam, anyam sem volt joban a testvereikkel. Nagyszuleim sem.

A lanyomnak van testvere, a ferjem elozo kapcsolatabol egy batyja. Majd az ido eldonti, milyen lesz a kapcsolatuk.

Egyke vagyok és sokszor nagyon jó lenne ha lenne testvérem. Biztos, hogy tőle kérnék tanácsot, vagy segítenék neki mindenben ha én lennék a nagyobb.

Csinálnánk közös programokat, benne maximálisan meg tudnék bízni. Aztán lehet nem így lenne, de mivel nincs, így nemtudni milyen kapcsolatot ápolnánk.

Nagyon sok szülő alkalmatlan arra, hogy kettő vagy több gyereke legyen. Nem tudják jól kezelni a surlódásokat, favorizálnak, bezzegelnek, széles a skála. Ezzel megágyaznak annak, hogy a tesók utálják majd egymást, sérelmeik legyenek.

Nálunk is ez volt. De anyám egyke volt, hát azt hitte, nekünk tök jó lesz, ha többen vagyunk.

Aha, de nem úgy, hogy ő meg apám ezt nem tudják kezelni. Apámnak van ugyan bátyja, de nem beszélnek.

Most meg csodálkoznak, hogy van 3 gyerekük, akik nem beszélnek egymással.

Nekem 1 gyerekem van. Sosem akartam többet. Szar mintát láttam, nem fogom követni.

Szerintem aki testvért akar a gyerekének, és nem saját magának még egy gyereket, az tévúton jár. Sosem tudhatod, milyen lesz a kapcsolatuk, felnőttként lesz-e egyáltalán, gyerekként meg nem nehezítik-e meg az életedet azzal, hogy utálják egymást.

Nekem 2 gyerekem van, nem azért, mert a testvér olyan jó lenne bármelyiküknek is. Kicsik még, 2 és 4 évesek, mindkettő sokkal több szülői figyelmet és törődést és türelmet igényelne, mint amennyi van. A kicsi ugyan ebbe született bele, neki ez a norma, de a nagy még emlékszik, milyen volt amikor még csak egyke volt, és ő gyakran sírdogál azon, hogy szeretne megint 2 éves lenni, mert az olyan jó volt. Neki a jelenben objektívan rosszabb, hogy testvére van. Lehet később ez változik, én örülnék neki, de most a jelen pillanatban igazából egyikük sem profitál abból, hogy vannak egymásnak. Nekünk is sokkal nehezebb így, mintha csak egy gyerek lenne. De mi nem éreztük teljesnek az életet egy gyerekkel, most a nehézségek ellenére is úgy érzem, hogy igenis kellett a második baba. Most már nem vágyom újabb terhességre, újabb babás korszakra, szépek az emlékek, jó visszagondolni rá, de már nem ábrándozom, hogy "mi lenne, ha..?", mint a kicsi születése előtt. Mi ezért vállaltunk még egy gyereket, nem azért, mert ez bármelyiküknek is szebbé tenné a gyerekkorát. Ha ezért vállaltunk volna testvért (és nem még egy gyereket magunknak), akkor most verhetnénk a fejünket a falba, mert egyelőre ez még nem igazán jönne be :D

Egyke vagyok. Szüleim többek között azért döntöttek így, mert anyukámnak elég rossz a kapcsolata a testvérével. Gyerekként sem volt a legjobb, de felnőttként még jobban eldurvult, már vagy 20 éve nem beszélnek. Volt minden: anyagilag lehúzás, örökség körüli balhé, alkohol, hazudozás.

Nyilván ez egy extrém rossz példa és vannak jó kapcsolatok is. De nem garancia, hogy szeretni fogják a testvérek egymást, hiába nevelik őket úgy a szüleik.

Én amúgy nem bánom, hogy nincs testvérem. Nem volt rossz gyerekkorom egyáltalán.