Szerintetek az valamennyire igaz, hogy akinek gyerekkorában foglalkozni, vigyázni kellett a kisebb testvérével/testvérére, annak könnyebben fog menni az anyaság, ha akar gyereket?
Szerintem annyi előnye van, hogy hozzászokott a gondoskodáshoz, a határokhoz, ilyesmik. Mi kamaszok voltunk amikor a tesónk született és hozzászoktunk ahhoz, hogy mi lehet veszélyes egy gyereknek, hogy segítsük ha mit tudom én a lépcsőn akar egyedül menni botladozva, hogy hogyan kell megnyugtatni ha sír. Magától értetődő volt az egész mert beleszoktunk. Persze ez nem jelenti azt, hogy egy kistesó nélküli ember kevésbé felkészült, mert ahogy a gyerek nő az első napjától kezdve, úgy alakul ki a szülőség és a gondoskodás is. Szerintem.
Maximum aki korábban már volt ilyen helyzetben, annak zsigerből jönnek dolgok.
Hát végülis ez érdekes, meg szerintem szubjektív is.
Az egyik gyerekvállalós kérdés alatt van egy olyan válasz, hogy az illető gyerekkorában sokat foglalkozott a kistesójával, de azt írta, mégis "sokkot kapott" amikor megszületett a saját gyereke.
Ezt nekem valamilyen szinten fura volt olvasni. 😅😅
5-ös: egyrészt nagyon nem mindegy, hogy aki a kistestvérrel foglalkozott, mennyi idös volt akkor és mennyire volt kedve hozzá.
Másrészt azt is tudni kell, hogy minden gyerek másmilyen, ha egy abszolút nyugodt testvérrel szerzett tapasztalatot, és egy abszolút problémás, "5 percig nincs nyugton" gyereke lett, akkor tényleg sokként érheti.
Nem hiszem!
Vegyes életkorú ovis csoportban a nagyobbak segítenek a kicsiknek öltözködni, mosdózni, stb. Erre azt szoktuk mondani, hogy az empátia, gondoskodás, segítőkészség fejlődik vele.
Ugyanez történik, ha otthon segít a nagy a kicsinek. Szóval az alaptulajdonságok fejlődnek, de ez nincs hatással a későbbi szülővé válásra.
Sokkal inkább hatással lehet az, hogy veled hogy bántak a szüleid. Mennyire figyeltek rád, mennyi szeretetet kaptál.
Nekem mondjuk elég nagy löketet adott, hogy NE vállaljak gyereket, ugyanis pontosan tudtam, mivel jár.
Éjszakai nem alvás, nulla pihenés, nyugi, mindenben hozzá alkalmazkodni - főleg, amikor az összes suliszünetben én vigyáztam rá, mondván otthon vagyok, "ennyit megtehetek".
Öhm... ennyit? Hogy reggeltől estig én vigyázok rá gyakorlatilag egész nyáron, de oké.
Az öcsémmel semmilyen a kapcsolatom, én pl tehernek éltem meg, szerintem egy 14 éves kamasznak nem feladata 100%-ban ellátni a kistestvérét, mert anyuéknak "nincs idejük".
Mindegy, nem lesz gyerekem. Felneveltem egyet kényszerből, köszönöm, elég volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!