Nem bántad meg, hogy anya lettél?

Nem jobb az életem. Sok szempontból nehezebb, minden több szervezést igényel és már nem én vagyok az első magamnak, hanem mindig csak a gyerek után foglalkozom saját magammal. Ami gyerek nélkül felfoghatatlan, mert az ember egész életében ahhoz szokott hozzá (nameg meg az alapbeállítás is az mindenkinél), hogy ha éhes vagy eszel, ha álmos vagy alszol stb., de a kezdetekben legalábbis ez nem lehetséges és saját magad ellen dolgozol, mert muszáj.

Meg nem bántam, de sokszor gondolok arra, hogy mennyivel könnyebb volt előtte. Vagy ha jön egy korábban egyszerűnek számító feladat, megoldandó probléma most nagyon nehéz is lehet a megoldás, mert nekem hozzá kell igazodni, de a világ nyilván nem fog.

Egy új oldalamat ismerem meg az anyaság által, a határaimat feszegetem, ez néha jó, néha viszont fájdalmas (akár szó szerint is, a szülésen kívül is rengeteg fizikai fájdalmat élek meg azóta és érzem is hogy nem jó irányba halad az egészségem sem).

Türelmesebb lettem azt hiszem, ez mindenképp pozitív változás. Sok boldog pillanat is van, ha az ember meg tud állni és át tudja élni, mert ez sem mindig egyszerű, mivel futnak a feladatok a fejemben, egyszerre legalább 2 dolgot csinálok.

Szép dolog az anyaság, de nehéz, ez az igazság.

Nem mondanám, hogy megbántam. Néha könnyebb lenne nélküle. De én úgy is neveltem hogy az életemben se legyen nagy változás. Szervezés kérdése.

Szerencsére lányom jó alvó volt mindig is. A hisztik tudnak kiakasztani, de azt is megkell tanulni kezelni.