Én vagyok a "szigorú anyuka" mert nem engedem hogy a tini gyerekem alkoholt igyon és bulizni járjon?

Szerintem ennek is van egy mértéke, a 14 és 18 között nagy a különbség.

14 êvesen nem engedném se bulizni, se inni, 17 évesen azért elengedném már mondjuk kettőig, és nem vagyok hülye, nyilván tudom, hogy inna.

Ne ess át a ló túloldalára sem, nekem ilyen mindent tiltó anyám volt és érettségi után az volt az első, hogy leléptem, mert akkor annyira zavart, hogy én vagyok kb. az egyetlen, aki soha sehova nem mehet.

Mondom, alkalmazz mértéket. Nem kell hajnalig elengedni, meg eltűrni, hogy hetente részegen jöjjön haza, de az is túlzás bizonyos kor felett, amit itt felvàzoltál.

Én nem értek egyet vele.

Ha mindentől tiltod, akkor amint kiszabadul otthonról, akkor annál durvábban veti bele magát. Pl. ha egyetemre megy és H-P között kollégiumban/albérletben lesz, ahol nem látsz rá az életére. Vagy ha dolgozni kezd és külön költözik tőled.

A fokozatosság híve vagyok. A buli nálunk (még) nemcsak szórakozóhelyet jelentett, hanem iskolai bulit vagy házibulit is. De az se mindegy, kikkel barátkozik, kikkel megy házibuliba, vagy akár szórakozóhelyre. Sőt, szerintem ez az elsődleges: olyan igényességet nevelni a gyerekbe (és ezt nem kamaszkorban kell, hanem kb. óvodás kortól), hogy a baráti köre normális értékrendű fiatalokból álljon. Amibe belefér a szülők elleni lázadás és időnként a bulizás is.

Az italt meg a szülők jelenlétében, családi ünnepeken kóstolja meg először. Emlékszem, én ált. isk. befejezésekor már simán ittam a szüleimmel, ha vendégek voltak nálunk vagy mi mentünk vendégségbe. De egyetem elején meg voltam lepődve, amikor mások inni kocsmába akartak menni, mert nálunk ez nem volt szokás, apám sose járt kocsmába.

A tiszteletlenségről és a szülőkkel való beszédről viszont ugyanaz a véleményem, mint neked. Én tisztelettel beszélek mindenkivel, a gyerekeimmel is, viszont tőlük is ugyanezt elvárom. Nincs is gond ezzel nálunk.

Én nem értek veled egyet. Jártam bulizni, még ittam is kamaszként, mégse lettem züllött. Kifejezetten visszafogott nő vagyok, 18 évesen volt először pasim, azóta pedig ő a férjem. Volt sokkal keményebben bulizós barátnőm is, ő most a három kislányának szuper anyukája.

Nálunk voltak biztonsági szabályok, pl.nem mászkálhattam éjjel egyedül az utcán, hanem apa értem jött, vagy adtak pénzt taxira, ezt betartottam.

Az enyémek még kisebbek, de pár év múlva előjön majd nálunk is ez a téma. Én engedni fogom, ésszel.

Egyébként egy dolog a határozott vélemény, még egy dolog a valóság. Majd amikor a kamasz gyereked napi szinten ordít veled, vagy nem szól hozzád, utál és minden sz*ranyának elhord, mert cikk neki, hogy ő az egyetlen, aki nem mehet el este valahova 16-17 évesen, te is kicsit másképp fogsz a dologhoz állni.

Ha megromlik a kapcsolat emiatt, azt nem fogod tudni visszacsinálni.

Hát azért egy 16-17 éves fiatalnak már igénye lenne a szórakozásra, barátnőzésre jogosan! Ha nem engeded, akkor elkezd hazudozni. Lelép éjjel, amikor már alszol vagy, ami még rosszabb napközben fog ellógni a suliból.

Szerintem szavazz nagyobb bizalmat a fiadnak, ha nem szeretnéd a fent leírtakat. Saját magaddal szúrsz ki, a fiad utálni fog és soha nem lesz veled őszinte ezentúl. Nem éri meg!