Van olyan dolog ami miatt elítéltek gyermekes nőket? És ha igen akkor milyen dolgok miatt? Hogyan kezelitek ezeket??? 20/L

Én elítélem azokat, akik szemmel láthatóan a CSOK miatt szülnek és ezt úton-útfélen hangoztatják is. (most nem azokra gondolok, akik amúgy is nagy családot szerettek volna és pluszban kihasználják a lehetőséget)

Felmarkolják a létező összes támogatás, hirtelen luxus ház, új kocsi, anyunak új telefon, ruhák, a gyerekek meg csak potyognak és cseperednek egymás mellett.

Az én környezetemben elég sok ilyet látok. Okos, értelmes gyerekek, de 1 éves koruk után már rájuk se néz az anyjuk. (1 éves korukig meg elárasztják a FB hírfolyamot a cuki babafotók)

A gyerekek szomjaznak a szeretetre és a figyelemre, anyu meg a telefonját nyomja és alig várja, hogy valahova lepasszolhassa a gyerkőcöt. (egyik ismerősöm pl otthon volt a kicsivel, de szinte ovi nyitásra vitte a lányát és délután fél 5-5 óráig bent is hagyta, mert "idegesíti a gyerek")

Elítélem azokat, akik azért szülnek gyerekeket, hogy azok majd megmentik az amúgy is szar kapcsolatukat és azokat is, akik képtelenek nevelni/rászólni a saját gyerekükre, mert milyen cukin akaratos. Nem, nem az, hanem egy elkényeztetett kis pojáca.

Nem ítélek el senkit, de sok mindennel nem tudok egyetérteni.

Már eleve azzal, hogy sokan kényszeresen szaporodni akarnak. Olyanok is, akik pl örökletes betegek, vagy olyan szegények, hogy magukat se tudják ellátni.

Nem kéne mindenkinek saját gyerek, lehet örökbefogadni és az hasznosabb is lenne, mint hibás géneket átadni a saját gyerekeiknek. Aki meg szegény, annak tanulnia kéne előbb és nem másoktól várni segítséget.

A gyereket nem nevelő, a gyereküket túlbecsülő szülőket sem csípem, meg akik azt hiszik, hogy ők nagy emberek attól, hogy szaporodtak. Majd ha felnevelik tisztességesen és nem egy nárcisztikus hulladék lesz a gyerekükből felnőttként, hanem értékes ember, akkor majd jár az elismerés.

Az elítélem nem igazán jó szó, engem inkább bosszant, amikor viszonylag értelmes ismerőseim is csak dísznek vannak a gyerek mellett, nem egyszer, nem kétszer, hanem kvázi mindig. És ilyenkor arra hivatkozva, hogy a gyerekek lerendezik egymás közt, simán oda se néz, amikor verekednek, vagy úgy viselkednek, ami nagyon veszélyes önmagukra vagy másokra. Aztán ők panaszkodnak a legtöbbet, hogy a gyerek kezelhetetlen. Volt, hogy elkaptam egy kislányt a levegőben, aki egy hosszú bottal a szájában leugrott a csúszda tetejéről, és még az anyjának állt feljebb, hogy ne fogdossam. Meg se kellett szólalnom, mert mellettem állt egy nagyhangú nő, aki látta az egészet, és úgy elküldte a kva anyjába, hogy öröm volt nézni.

Ismerek egy anyukát, aki otthon van, nem dolgozik, de a lánya 1,5 évesen már bölcsibe ment egész napra, és akkor is vitte mindig, ha beteg volt, még úgy is, hogy megszületett a kistestvére, és a bölcsis gondozók javasolták, hogy 6 hétig ne menjen, mert épp vírusszezon van. Mondta, hogy ő nem tud vele otthon mit kezdeni, és betegen hordták ugyanúgy be, emiatt a baba meg kórházba került, mert ő is elkapta a betegséget. Nekem ezek gáz dolgok, akárki akármit mond.

Leginkább amiatt, hogy egyesek azt hiszik, hogy ők a világ legjobb anyukái, és ha a gyerekétől eltér már gyerek, vagy az ő nevelésétől eltér más nevelése, akkor az rossz.

Azokat, akik nyafogónak nevezik azokat, akik a császár után megszenvedték a felépülést. (Nemrég valamelyik kérdés alatt hangzott el. Bár én nem császárral szültem, de mélyen elítélem ezt a hozzáállást, senki nem tudja mennyire fáj másiknak.)

Azokat, akik láthatóan nem szeretik a gyereküket, minden alkalmat megragadnak, hogy távol tartsák a gyereket maguktól, és arra a napi 4 órára is csak panaszkodnak, amit a gyerekükkel töltenek. (Sajnos van ilyen rokonom, ahogy az első példa is rokonságon belülről van.)

Azokat, akik nem fogják fel, hogy vannak fejlődésben eltérő gyerekek, és a szülőket hibáztatják, hogy csak nem nevelik meg. (Pl auti, adhd)

Durvább, ha bántalmazza a gyereket.

Meg akik szerint az ő gyereküknek bármit szabad, következmény nélkül.

16-os,akkor olvasd el újra a hozzászólásokat, mert szerintem elég rosszul értelmezted!

12-es válaszoló vagyok, akit irritál a csok-ra szült, parlagon nevelkedő poronty.

Én pl imádom a munkám,imádom a pezsgő szociális életünk, imádom a gyereknélküli barátnőim, pont azért, mert velük nem a gyerekről kell beszélni, DE ha olyan helyen vagyok, ahol a gyerekem is jelen van, akkor értelemszerűen rá figyelek és arra, hogy neveljem. Ha a gyerekemmel vagyok, akkor minőségi időt töltök vele: játszunk, beszélgetünk és nem a telefont nyomkodom. Nem engedem, hogy zsarnokoskodjon mások felett, csak azért, hogy én 5 percig nyugton maradhassak a telefonommal. Szóval ne mossuk össze ezeket a fogalmakat!