Nagyon szemét dolog, hogy irígy vagyok néhány szülőre a gyerekei miatt?
A mieink kis korkülönbséggel jöttek, 1 és 1,5 év van közöttük. Mire a nagynál az oviban kiderült, hogy probléma lehet, már a kicsi is megszületett. Később kiderült, hogy autisták és a két kisebb ADHD-s is, a diszlexia és a diszgráfia pedig csak hab a tortán. Minden apró eredményért meg kell küzdeniük és nekünk is velük együtt.
A nyári szünet elején beköltözött a szomszédba egy 5 gyerekes család. Én egyszerűen nem tudom megfogalmazni, hogy irígy vagyok, vagy dühös rájuk vagy csak simán egy megkeseredett h. p.
A gyerekeikre magasról tesznek, a nagyobbak pesztrálják a kicsiket, ordibálnak velük, de olyan stílusban, hogy egy kocsis is belepirulna, egész nap megy az üvöltözés. A gyerekeiknek pedig még beszédhibája sincs. Látom, hogy nap mint nap mennyit küzdenek az enyéim, hogy a szomszéd gyerekek szintjét képességek terén egyáltalán valaha megközelítsék és ott vannak a szomszédék, akik magasról tesznek rájuk. Nincs mondókázás, nincs mese olvasás, nincs fejlesztés, ha elkallódik, hát nem nagy ügy, van másik. Nem tudom hogyan fogalmazzam meg egyszerűen nekem fáj, hogy ott vannak a jó képességű gyerekeik és még csak megbecsülni sem tudják ezt.
Bocsánat, lehet, kicsit érthetetlen volt amit írtam, de remélem, lesz aki összerakja.
Ugye nem csak én érzek néha így? Ilyenkor elszomorodok, hogy miért nem tudok leakadni róluk és csak a saját gyerekeimmel foglalkozni, de egyszerűen néha nem megy. Nagyon rossz anya/ember vagyok ezért?
válasza:Nem vagy rossz anya,dehogy. Én is sokszor kívánok egészséges gyereket,ez teljesen normális. Ki ne akarna?
De ha nem jutott,hát nem jutott. Nincs mit tenni, csak küzdeni minden nap.
Kitartás!
Autista gyerek anyukája
válasza:Az én gyerkőcöm még csak 22 hónapos, remélem később sem derül ki róla semmi "komoly", de ettől függetlenül nagyon meg tudlak érteni...
Az én kisfiam csak feszes volt születése után, 2 hónapos korától jártunk tornára, és itthon is napi 3x kellett tornáztatnom. Én azokra voltam irígy, akik "csak úgy" elvannak a babájukkal, nem kellett napi 3x kínozni az ordító gyereküket... Szörnyű érzés volt még úgy is, hogy pár hét után javult a helyzet minden téren.
Szóval még ha el sem tudom képzelni a helyzeted, akkor is biztos vagyok benne, hogy teljesen normális, amit érzel, emiatt ne érezd magad rosszul.
Le a kalappal előtted (előttetek), kitartást és hosszútávú sikereket kívánok nektek!
válasza:Egész addig megértettelek, amíg azt nem írtad, hogy ha elkallódik, lesz másik. Ez nagyon csúnya volt, szégyelld magad!
Az érthető, hogy irigy vagy, amiért nekik van 5 egészséges gyerekük, te meg vért izzadsz a 3 problémással, de eleve a szülők minősítgetése is gáz, de így meg vállalhatatlan.
Nagyon sajnállak, de ezen most gondolkodj el.
válasza: válasza: válasza:Tudom, hogy csúnya dolog más szülők elítélése a viselkedésükért de akkor is szivfacsaró sokszor az egész. Tegnap is azért írtam ki a kérdést, mert egyszerűen nem hagyott nyugodni és aludni a délutáni eset. A 4 éves kislány tegnap a teraszon játszott és énekelgetett. Mem volt durván hangos, en is csak azert hallottam, mert nyitva volt a konyhaablak. Az anyja egyszercsak kiordított neki, hogy "A k*rva anyádat! Fogd már be a p*fád, mert szetb*szom a fejed, ha nem kussolsz el végre." Na, ez elég éles váltás volt és innentől jött az esti üvöltözős időszak. Bocsánat, de azt amikor ilyen stílusban beszélnek a gyerekkel én nem tudom a gondoskodás és a más stílusú nevelés számlájára írni. A nagyobbak már simán k*rvazzák az anyjukat, üvöltenek a szüleikkel és egymással is hasonló stílusban.
Nem kallódnak el? Jó lenne, ha nem tennék, de sajnos a nagyobbakat látva nekem nem úgy tűnik. Az is durva volt, mikor a legnagyobb lány nem ment haza egy éjszaka. Másnap az anyja azt üvöltötte neki az utcán, hogy már csak 3 évig bírja ki, utana húzhat a p*csába, az se érdekli, ha kibelezik az árokparton.
Tudom, nem az én gyerekem, foglalkozzak a saját dolgommal és családommal. Igen, tisztában vagyok vele, de valahogy ezek mégsem hagynak hidegen.
Lehet, hogy az a baj, hogy még nem nagyon volt hasonló mentalitású ismerősöm és nem edződtem hozzá. Most majd lesz rá lehetőségem az biztos.
válasza: válasza: válasza:Én is szoktam irigyelni, ha más gyereke jó valamiben, ami nekünk nem megy, cserébe tudom, hogy más is így van vele.
Az enyém pl nem elég kedves, megértő és türelmes, de okos, vicces, nyitott, barátkozós, aktív, szép. Illetve kicsit nehezebben beszél, fogalmaz, de cserébe nagyon jó a szövegértése és imád olvasni.
Legutóbb egy roma anyuka elhanyagoltnak látszó fiára irigykedtem, aki “magától hajlékony” és atlétikára fedezték fel, szertornát tanul, pedig az anxja semmit sem tett érte, mi meg külön nyújtásra járunk, hogy elérje a lábujját és ki tudja rendesen nyújtani a lábát, be tudja gumizni a haját, öltözni tudjon rendesen, a merevség miatt vannak ilyen nehézségei, és csak nemrég jöttem rá.
Ha már csak átlagos lenne mindenben, jó lenne.
Egyébként ideggyenge anyuka védelmében: nálunk sem tudják mások, hogy gond van, és a gyerek tud ám halkan is szemét lenni. Pl az enyém. Azt nem hallják, hogy ő mit csinál, de engem igen, mert én nem szemétkedek, flegmázok vagy szivatom, mint ő engem, és pofákat sem vágok, csak kiabálok vele ezekért.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!