Nagyon szemét dolog, hogy irígy vagyok néhány szülőre a gyerekei miatt?

A mieink kis korkülönbséggel jöttek, 1 és 1,5 év van közöttük. Mire a nagynál az oviban kiderült, hogy probléma lehet, már a kicsi is megszületett. Később kiderült, hogy autisták és a két kisebb ADHD-s is, a diszlexia és a diszgráfia pedig csak hab a tortán. Minden apró eredményért meg kell küzdeniük és nekünk is velük együtt.

A nyári szünet elején beköltözött a szomszédba egy 5 gyerekes család. Én egyszerűen nem tudom megfogalmazni, hogy irígy vagyok, vagy dühös rájuk vagy csak simán egy megkeseredett h. p.

A gyerekeikre magasról tesznek, a nagyobbak pesztrálják a kicsiket, ordibálnak velük, de olyan stílusban, hogy egy kocsis is belepirulna, egész nap megy az üvöltözés. A gyerekeiknek pedig még beszédhibája sincs. Látom, hogy nap mint nap mennyit küzdenek az enyéim, hogy a szomszéd gyerekek szintjét képességek terén egyáltalán valaha megközelítsék és ott vannak a szomszédék, akik magasról tesznek rájuk. Nincs mondókázás, nincs mese olvasás, nincs fejlesztés, ha elkallódik, hát nem nagy ügy, van másik. Nem tudom hogyan fogalmazzam meg egyszerűen nekem fáj, hogy ott vannak a jó képességű gyerekeik és még csak megbecsülni sem tudják ezt.

Bocsánat, lehet, kicsit érthetetlen volt amit írtam, de remélem, lesz aki összerakja.

Ugye nem csak én érzek néha így? Ilyenkor elszomorodok, hogy miért nem tudok leakadni róluk és csak a saját gyerekeimmel foglalkozni, de egyszerűen néha nem megy. Nagyon rossz anya/ember vagyok ezért?