Baba után hogyan alakult a házasságotok?

Holnap lesz 2 hetes a babank, igy a szexualis eletunkrol nem tudok nyilatkozni.

Masfel hete jottunk haza, mar 3x osszevesztunk a ferjemmel, tegnap sajnos kiabaltunk is egymassal. En nem gondoltam volna, hogy az alvashiany kihozza az emberbol a legrosszabbat. Es hol van meg a tobbi akadaly/problema, amit meg kell oldani..mi meg nagyon az elejen jarunk. Minden nap mantrazom, hogy egyutt vallaltuk ezt a babat, nem szabad egymas torkanak esni, szeretjuk egymast, es megoldunk mindent.

Nem változott meg. Vagyis rossz irányba nem változott.

Nálunk inkább jobb lett az egész.

Nagyon megsínylette. Igazából már terhesség alatt elkezdődött.

Ha azt hinné valaki, biztos meggondolatlan, rövid kapcsolatba jött a baba, épp ellenkezőleg. 9 év házasság és 13 éves kapcsolat után, évekig küzdve a babáért (lombik).

1,5 éves a gyerekünk, 2x volt szex szülés óta, abból az utolsó 1 éve...

Egyszerűen vagy hulla voltam, hogy eszembe se jusson a szex, vagy a férjemre voltam annyira dühös, hogy 1 kanál vízben megfojtottam volna, nem még lefekszem vele...

Terápián gondolkodunk, hát ránk férne.

Nálunk sem éppen jó irányba mentek a dolgok.

Az elején nem volt semmi probléma. Nyilván kevesebb volt a szex, hiszen mindketten hulla fáradtak voltunk. De volt. Sokat játszottunk a kicsivel, sokat sétáltunk.

Aztán kb.8 hónapos kora körül totál elromlott az alvása, onnantól a férjem nem volt jó neki éjszaka. Így csak én keltem. Aztán munkahelyet váltott, többet dolgozott, hogy kíméljem, nem is erőltettem neki az éjszakai felkelést.

Persze én egyre kimerültebb lettem, ő meg sose volt otthon, ez nem tett jót. Kicsit több, mint 1 év múlva munkahelyet váltott. Azóta ugyan többet van itthon, de egyszerűen semmi időnk nincs egymásra.

A gyerek mellett már jó ideje nem lehet beszélgetni, mert folyamatosan jön-megy, játszani kell vele, magyaráz, beszélget, olvasni kell megállás nélkül.

Így nagyjából az összes kommunikáció közöttünk a férjemmel annyi, hogy kinek milyen napja volt, meg hogy másnap mit kell csinálni. Én is dolgozom ősz óta, a gyerek ugyanúgy kel éjszaka, és csak én kelek még mindig, mert most meg sokszor 4-kor kel a férjem. Cserébe mondjuk dél-1 körül otthon van. De ő mindig fáradt. És rossz kedvű.

Sokszor már nincs is kedvem hozzászólni.

Szex is ritkán van, jó, ha 2 hetente 1x, mert este a gyerek mellett elalszom. Vagy a férjem alszik el előbb. Nap közben dolgozunk, amikor meg végzünk, már menni kell a gyerekért.

Segítségün nem igazán van. Barátnőm szokott vigyázni néha a gyerekre.

De mostanában már hiába mondom a férjemnek, hogy menjünk el kettesben valahova, mindig az a válasz, hogy jó, majd elmegyünk. És nekem ezzel a sok majddal már tele van a hócipőm. Rengetegszer próbáltam vele beszélni, ezerszer elmondtam, hogy nem jó irányba megyünk, és rossz vége lesz. Egyedül kevés vagyok hozzá. Na meg ugye mindig kettőn áll a vásár.

Szóval most úgy élünk együtt, mintha lakótársak lennénk. Nekem ez nem tetszik, szenvedek, ő tök jól elvan.

Még adok egy kis időt magunknak, de nyilván előbb-utóbb betelik az a bizonyos pohár...

Rossz lett. Előtte problémamentes volt szinte és csodálatos.

Terápián gondolkodunk, de megvárjuk a közösségbe kerüléssel javul-e.