Baba után hogyan alakult a házasságotok?

Nekünk az életünk inkább pozitív irányba fordult a lányunk születése után minden téren. Nagyon nehéz szülésem volt 36 évesen, de 6 hét múlva teljesen rendbe jöttem. Mivel nem volt semmi segítségünk, ezért mindent ketten oldottunk meg. Saját akaratomból egészen iskola kezdésig otthon maradtam, életem legjobb időszaka volt.Mindenre és mindenkire volt idöm.

Nem mondom hogy nem voltak hullámvölgyek, de alapvetően nekünk jól alakult, most 2 éves kisgyerek mellett már majdnem olyan a kapcsolatunk, mint régen, csak persze kevesebb kettesben töltött idővel. Nekünk igazából a szexualitással voltak problémák az első évben, nekem fél évig kifejezetten fájt az aktus, és semmi libidom sem volt egészen a szoptatás végéig (10 hónap). Utána fokozatosan kezdtünk visszarázódni és ezzel lelkileg is újra közelebb kerültünk egymáshoz.

Vannak hullámvölgyek (gyerek előtt is voltak), de alapból ki merem mondani, hogy a kapcsolatunk stabil, mert szeretjük egymást, és mindkettőnknek olyan a személyisége, hogy kitart a választottja mellett. Nem sok időnk van egymásra, mert a férjem latastol mikulasig dolgozik, és nulla segitsegunk van szó szerint, de amikor este elalszik a baba, általában akkor van egy kis közös ido. Szerencse, hogy ő nagyjából mindig jó alvó volt. 10 hónapos múlt nemrég. A szexről annyit, hogy én úgy gondolom, az az évek múltán gyerek nélkül is óhatatlanul ellaposodik egy hosszútávú kapcsolatban/házasságban, mert ami a szexet igazán izgalmassá teszi, az az újdonság varázsa, attól lesz szenvedélyes. De nem kell örökké a szenvedélyt hajszolni, bőven elég, ha a kölcsönös szeretet, tisztelet, hűség örökre megmarad. Amúgy nekünk átlagban heti 2 szex van nagyjából a 6 hetes kontroll óta. Ennél ritkán van kevesebb. Viszont a minősége egyértelműen jóval elmarad a gyerek előtti idokhoz képest, mert én egyszerűen nem tudok úgy ellazulni, hogy bármelyik percben felsirhat a baba. Volt ilyen, és atom kiábrándító volt. Szóval kb sürgetni szoktam a férjemet, hogy jó, jó, én is akarom, de legyünk már túl rajta 😂😂

Nulla libidóm volt.A férjem nem is bírta.Elváltunk a gyerek 1,5 éves korában, hiába tért vissza, már késő volt.

Amúgy nekem is elég alacsony a terhesség eleje óta a libidom, de a férjem miatt rendszeresen "raveszem magam", általában én vagyok amúgy, aki kezdeményez, mert tudom, hogy ez fontos egy házasságban, még ha nem is túl vagygerjeszto tényleg egész nap egy kisgyerekkel foglalkozni, legalábbis szexuális téren ez tényleg lohaszto :D nem érzem már úgy nőnek magam. Mármint ez nem panaszkodas, imádom a gyerekem, és imádok anya lenni, de én most nagyjából csak így funkcionálok. Viszont arra akartam kilyukadni, hogyha viszont elkezdjük, akkor általában már jó 😄 csak hát mint írtam az előző válaszomban, a gyerek miatt akkor se tudok úgy kikapcsolni. De talán szerencse, hogy bár én még viszonylag fiatal vagyok (26 leszek), a férjem jóval idősebb nálam, ő 49 lesz hamarosan. Nem akkora a szexuális étvágya, mint egy fiatalabb férfinak. Egyébként nem is elvárható, gyerektől függetlenül sem, hogy örökké ugyanazon a lángon egjunk, és 80 évesen is tuzesen szexeljünk majd. :D valljuk be, hogy ez elég röhejes lenne. Az élet rendje, hogy a szex megváltozik. 13as voltam

Hú, azért úgy érezhető volt, hogy egy nagyon új helyzethez kell alkalmazkodnunk. 12 év után jött az első kislányunk, ráadásul 2 évet vártunk rá. A 12 év alatt sok mindent megéltünk együtt már, de azért így is hátba vert minket. Frusztráltak voltunk a hétköznapokban, a nem alvás kimerített, stb. Szerintem baromi nehéz volt beleszokni, pár hónap kellett mire oké volt. Az együttlét 6 hét után olyan volt, mint előtte, pedig mi félidőtől elvoltunk tiltva is. Viszont a fáradtság miatt sokszor nem volt erőnk, óránként kelt a lányunk. Csináltunk amúgy mindig randikat, anyukám vigyázott mondjuk egy órára a lányunkra, addig sétáltunk, ittunk egy kávét, beültünk enni valahova. Messze laknak tőlünk, úgyhogy sajnos ezek nem gyakoriak. Azóta megszületett a második kislányunk, azért itt is kemény volt az eleje.:D Két gyereket intézni, stb, valamiben könnyebb volt, valamiben nehezebb. De itt hamarabb összekaptuk magunkat, de voltak azért összeszólalkozások. Az együttlét itt picit nehezebben indult a 6 hét után, mert itt azért sérültem is, úgyhogy fájt. Amúgy ami nekünk működik így 15 éve, hogy őszintén kommunikálunk és hogy rengeteget beszélgetünk, altatás után órákig, de ha valami nem tetszik, valami frusztrál, akkor azt azonnal ott helyben egymás arcába mondjuk ha bántó ha nem és egyből megbeszéljük. Ha valamiben nem értünk egyet köztes megoldást szoktunk keresni. Ezek visznek minket előre, rengeteg rossz dolgot áthidaltunk már együtt. Meg a figyelmességek, apró dolgok.

Hát, minket is megviselt, pedig azt gondoltam, hogy mi egy kifejezetten jó csapat vagyunk, 6 éve voltunk együtt a gyerek születésekor. Az eleje még könnyebb volt, pedig nem aludt jól a lányunk, a szex kb. ugyanolyan volt, mint előtte egyébként. Nálunk mégis olyan 1-1,5 éves korától jött az igazi feketeleves, amikor beköszöntött az ,,anyás" időszak, a férjemmel nagyon elutasító volt, és plusz rettenetes dackorszak szörnyű meltdownokkal. Közben építkeztünk, amivel sok gond volt, ez rátett egy lapáttal, emellett visszamentem dolgozni, a kicsi közösségbe, ami még több más fajta feszkót hozott. Ami a szerencsénk, hogy van segítségünk, van 2 nagyszülő, akikhez bármikor mehet a lányunk, így 1-1 este jut kettesben is, vagy barátokkal, ezek az alkalmak lendítettek át a mélyponton. Talán a válás szélére nem sodródtunk, de nagyon eltávolodtunk egymástól és fagyos volt a hangulat. Végül sok beszélgetéssel találtunk megoldásokat, a lányunk kijött a dackorszakból, sikerült elköltöznünk és berendeznünk az új életünket, elmúlt a ,,csak anya" korszak és az apjával is tölt minőségi időt kettesben. Most azt érzem, hogy visszataláltunk egymáshoz, de ez 3,5 év kemény hullámvasút volt.

Jobb lett. Jobban összekovácsolódtunk. A szexuális része ugyanolyan, mint előtte.