Hova ment el ez a világ?

A 9 évesem kezében sincs telefon és az osztálytársai is igazi gyerekek, pedig nem valami alternatív iskolába járnak. Minden a szülőn, na meg a jól megválasztott közösségen múlik.

A kérdés színtiszta p....ogás. Rajtad múlik, hogy adsz-e a 7 hónapos kezébe telefont, más nem tudja a tévé elé se leültetni, ha nem akarod. Van kb. 10 éved, hogy jól neveld, mielőtt a társaság befolyása fontosabb lesz. Ha elrontod, magadat okolhatod.

2 Abban igazad van hogy a saját gyereke felöl ő dönt. Igaz egy idő után mivel mindenkinél azt látja ő is akarja majd és jön a veszekedés de nem is erre akarok kitérni.

A baj az hogy már lassan nincsenek emberi kapcsolatok. Alig van gyerek a játszótéren. Az orvosnál is mindenki a telefonnal szedálja a gyereket. Még a pici babának is a telefont mutogatják csaj ne sírjon. Így nen kapcsolódnak a többi gyerekhez, nem tanulják meg hogy játszanak együtt, hogy találják fel magukat egyedül.... Stb. Van olyan gyerek aki mese nélkül nem is eszik. Aztán az oviba meg borzalmas a helyzet. És pont azokon a gyerekeken csapódik le akiknek nem nyomják a kezébe a telefont. Az óvodapedagógusoktól nem kap sokszor akkora figyelmet mert a másik kütyü zombit jobban kell fejleszteni. Mivel ezek a gyerekek többnyire azt sem tanulják meg hogy játszanak, osztozzanak mással, durván viselkednek, verekednek, hisztiznek.... Stb

"Azért kár, hogy a régi jó dolgokbul nem maradt SEMMI."

Sóhajtott a Chio reklámos nagypapa a hintaszékben. Nem hittem volna, hogy màr az én korosztályom is lehet boomer, mivel az életkorod kiderül a telefonos Snake miatt, kb 30 lehetsz, és máris olyan szöveget tolsz, mint hatvanéves anyósom. Aaaz igen 😂.

Koraérett vagy, annyi szent.

Nem a világgal van a baj, hanem a szülőkkel.

Ha én nem akarok adni telefont a gyerek kezébe akkor nem is fogok.

Annyit azért hozzátennék hogy a mi kamasz korunkban terjedtek el jobban a mobilok a gyerekek körében, szóval nem azon lógtunk. Internet is kb akkor lett nekünk otthon, azon is játszottunk onnantól. Sőt előtte meg commodor 64-en toltuk testvéremmel meg a barátokkal, rokon gyerekekkel, azelőtt meg tetriszen meg tévéztünk is.

De ezek mellett még mi sok időt töltöttünk mással is, könyveket faltam, sokat voltunk kulcsosként az udvaron iskola után. Szóval nálunk még azért kiegyensúlyozottabb volt, de akkor is ment minden.

Ennek ellenére higgyétek el hogy nem csak ez számít. Introvertált emberként számomra megváltás hogy nem kell állandóan másokkal interakcióba kerülnöm, pláne ha nem olyan emberek vesznek körül akikkel érdemes.

Régen a kevesebb kütyüzés mellett például trendi volt az alkoholizmus is meg a családon belüli erőszak is. Ezeket se felejtsük ki az egyenletből.

Mindig mikor a kütyük káros hatásairól beszélnek ez jut eszembe, hogy sosincs rendesen árnyalva a kép, csak simán rákennek mindent. Az emberek nem csak emiatt fordulnak el egymástól. Hozzátenném hogy én sem tudok normálisan kapcsolódni, és ez elsőkörben a szüleimnek köszönhetem majd sok más embernek aki belém rúgott amikor lehetősége volt rá.

Férjem gyerekként a külföldi mesecsatornákról tanult meg angolul. Én az internetet böngészve. Nem mindegy mire használják a kütyüket. 7 hónapos gyereknek nyilván nem való meg a szülőnek kell szabályozni az életkornak megfelelő mennyiséget vagy tartalmat de a fejlődést nem lehet visszafordítani.

Inkább azt gondold át téged ez miért zavar? Magányos vagy?

Ugyanez volt a mi korosztályunkban a tv kérdése pl., vagy amikor bejöttek a mobilok. Minden generációnak megvan a maga újdonsága... Kár picsogni, tenni kell azért, hogy ne fajuljon el a helyzet. Ha valaki hülye, azért nem a technikát kell hibáztatni, hanem azt, aki hülye...

Nem kell baba kezébe telefont adni, meg mesét nézetni evéshez, meg ilyenek. De eltiltani sem kell teljes mértékben mondjuk egy kis tinit olyanoktól, ami neki már az életének szerves része lesz. Mivel jobb, hogy te kisiskolásként a snake-et nyomtad, meg otthon a betárcsázós neten böngésztél ahelyett, hogy kapcsolódtál volna a többi gyerekkel?

Elég szomorú a helyzet, valóban. A mi ovinkban az óvónő mondta szülőin, hogy a gyerekek nem tudnak játszani. Legóból is telefont építenek, és azt nyomkodják. Kedvenc játék kérdésre a fele azt mondja, hogy a telefon. Bútorra példát a tévét mondják. A nagycsoportos gyerek a fülem hallatára meselte az óvónőnek, hogy ő xboxot kapott ajándékba. Óvónő utolsó reménybe kapaszkodva kérdezte, hogy de ugye nem játszik sokat vele? Gyerek csillogó szemmel, hogy de, de. Kollégám meg büszkén mondta, hogy a 2 éves gyereke már szinte egyedül tudja kezelni a telefont. Tesóm gyereke nem tud autóban utazni mese nélkül. Sőt, a kisebb enni sem tud telefon nélkül. Csodálkozva kérdezte sogornőm, mikor 10 percre vele hagytam a gyereket, és valamiért sírt, hogy "neked nem néz telefonon mesét?" Mondom tv-n is csak ritkán. "Ja, mert sírt, és mutatni akart neki telefonon mesét, de nem érdekelte..."

És kapaszkodj meg, mégis az én gyerekem a "problémás" az oviban, állandóan kapom, hogy nem tud beilleszkedni, nincsenek barátai. Persze, ilyen mobilba buzult gyerekekkel hogy játszon, meg mit?