Megkérdezitek a gyereket, hogy szeretne e a mamához menni?

Ha nem opció, akkor nem kérdezem meg. Tehát ha már le van beszéve a vacsora, amúgy a gyerek szeret a nagyinál lenni, a nagyi meg nem szeret jönni, akkor inkább azt kérdezem, hogy a tigrist vagy a macit viszi al ós állatnak. Ha annál a nagyinál van aki szívesen jön, akkor lehet kérdezni ilyet.

Főleg, hogy az én fiam szinte mindig inkább ott maradna, ahol van. Nem akar menni, de ha elmentünk, nem akar hazajönni. Nem lenne célszerű a pillanatnyi szeszélyéhez alkalmazkodni.

Én tényként szoktam már napokkal előre adagolni a tényállást a gyereknek és lelekesítem. Ha aznap mégis nagyon sírna, nem akarna menni (sosem volt még rá példa), akkor nem erőltetném rá, de azért anyóst sem tuskóznám le azért, mert a saját kényelmét nézi, elvégre ti is pont ezt csináljátok, nem? :)

Elmondjátok anyósnak, hogy akkor így sajnos tárgytalan, mert a gyerkőc most ilyen korszakát éli és vagy beszervezitek anyukádat, vagy nem mentek sehova. Ez ilyen egyszerű.

#11 Nyilván, akkor nem viszem, ha a gyerek nem akar, mondhat anyós akármit.

De ezen az oldalon, ha a gyerek a nagyszülőnel alszik, rögtön jönnek a megmondó emberek, hogy én nem passzolom le gyerekem, nem azért szültem stb.

Ja, kétévesen még nem volt gond belőle, mert el se tudta mondani, hogy mit akar.

Most meg, hogy már el tudná, szartok a fejére.

Szép!

Nem, én nem bízom erővel senkire a gyerekeket.