Egy gyerek is sok? Akkor mi a helyzet azzal, aki többet vállal?

Két gyerekem van, egy 12 éves, erősen kiskamasz fiú és egy 4 éves, igencsak öntudatos, hisztikirálynő lány. Igen, néha kiszaggatnám a hajam tőlük (főleg most nyáron, hogy mindkettő egyszerre itthon van), de ez nem jelenti azt, hogy ne szeretném őket. Egyiket sem adnám semmiért.

Szerintem a több gyerekesek agyban valahogy átállnak a több gyerekes üzemmódra. Nekem egy gyerekem van, én azt látom, főleg kis korkülönbség esetén, hogy valahogy másra figyelnek, mást tartanak problémának, mint az egykék szülei. 2 gyerekkel már nem jut rájuk az osztatlan figyelmed annyira gyakran, 3 gyerekkel még kevésbé, így a szülők megtanulják, mire figyeljenek.

Mindenkinek más a nehéz. 2 fiam van 3 és 6 évesek. Imádom őket, de úgy hogy az apjuk kamionos hát nem egyszerű. Ha itthon van is van dolga, nem veszi le rólam a gyerekeket ugyan úgy én csinálok mindent velük. Ráadásul a nagy eszméletlen anyás. Állandóan jön utánam. Szóval nekem ezért nehéz és tudnám kitépni a hajam....DE tudom hogy hamarosan ennek vége, nő meg egy kicsit és önálló önállóbb lesz. Igazából mindent megoldok velük/mellettük csak hát egy kis egyedül lét vagy kettesben a férjemmel egy pár óra nagyon jó lenne.

Szerintem akinek több gyereke van sem gondolja, hogy könnyű lenne eggyel. Csak perspektívába helyezi a többgyerekes léthez képest :D Nekem is kettő van, sokszor tépem én is a hajam tőlük, de amikor külön-külön vagyok velük kettesben (vagy hármasban a férjemmel/egyik gyerekkel), akkor valahogy olyan egyszerűnek tűnik minden :D És főleg visszagondolva arra az időre, amíg a nagyobb még egyke volt... Ugye kicsi is volt még, meg egyke, érted. Teljesen mások most a mindennapjaink, mint akkor voltak, és amikor meg ritkán kettesben vagyok vele vagy a kicsivel, amikor csak egyikre kell figyelni, hát nem mondom azt, hogy könnyű, de azért nagyságrendekkel egyszerűbb. Megszokja az ember és beáll a többgyerekes élet is egy rendszerbe, kialakul az új norma. Akárhány gyerekről is van szó, ez sosem egy könnyű menet, szintek vannak esetleg, de az is folyton változik :D

Szerintem ez kicsit olyan dolog, hogy sokszor én is azt érzem, hogy jaj nincs időm semmire...aztán lesz egy gyereked és rájössz milyen szabad voltál a gyerek előtt 🤔😅 Aztán lesz még egy és rájössz , hogy nehéz volt, de kettővel még nehezebb. De csinálod mert muszáj. Ennyi. (Amúgy szerintem egy gyerekkel sem egyszerűbb, mert ha ketten vannak eljátszanak egymással jobb esetben egy idő után).

Én egyetértek anyuddal, csak szerencsére én már azelőtt rájöttem erre, hogy gyerekem született volna :D Szerintem baromi nagy szívás lehet, rámegy minden időd, idegzeted, pénzed, csomó aggódással jár, rengeteg gyerekhiszti, álmatlan éjszakák, nem tudom, mi vesz rá embereket arra, hogy ezt többször is bevállalják. Egyszer is túl sok.