Kisgyerekes anyukák, ti mennyire szerettek autót vezetni?

A terhességem alatt, meg a gyerek születése után csináltam a gyakorlati órákat. Utáltam minden percét, soha nem akartam jogsit, de a család baszkurált, hogy a autó nélkül meghalok és gyíkemberré változom... hát kipocsékoltam az ablakon több, mint 1 millió forintot, és egy métert nem vezettem azóta sem. Másfél éve.

A férjem az egyetlen aki megérti, hogy nem szeretnék vezetni, félek, utálok autóban is ülni. Pedig a férjem szépen vezet, a munkaeszköze a kocsi.

De idegesítenek a többiek, akiket minden utazásunk alatt látok. A gyorshajtók, a cikk-cakkozó barmok, a tologatók.

Jön a második gyerek, végképp nem kockáztatnék 2 gyerek életet.

16 éve van jogosítványom és amióta dolgozom, valamilyen szinten munkaeszközöm is az autó. Én imádtam vezetni, úgy éreztem megy is, ez volt a baj. Volt egy balesetem, amit én okoztam, szerencsére csak magamnak. Rendőrök, mentő, kollégák (munkahelyi baleset), mintha valami fos filmet néztem volna kívülről. Az autó totál kár lett, lelkileg én is. Testileg megúsztam húzódásokkal, zúzódásokkal, de a szarvaim teljesen letörtek.

A munkahelyemen két napot, plusz egy hétvégét kaptam a sebnyalogatásra, aztán alám tettek egy másik autót, hogy mehetek... Ezt rém betegnek és erőszakosnak éltem meg, aztán a főnököm csak annyit mondott egy fejbiccentős vállveregetéssel, hogy "nem történt semmi, itt vagy, ha most kiszállsz, soha többé nem ülsz vissza". És azt hiszem igaza volt, hálás vagyok neki, hogy "nem engedett" kiszállni. Kb. fél évvel később terápiás jelleggel elküldtek egy vezetéstechnikai tréningre is, életem legszarabb élménye volt, de kibőgtem magamból a baleset élményét.

Eltelt azóta 6 év. Nem szeretek kimondottan vezetni mostmár, de egy kényelmes eszköznek tartom, így a mindennapjaim része. Olyan helyen is élünk, ahol kell (vagy legalábbis nagyon jelentős könnyebbség), bárhol elvezetek, de nem sértődök meg, ha valaki vezetne helyettem.

Nem értem, a 12-es miért lett lepontozva. Én is így érzek.

Nemhogy örülnétek, hogy beismerjük, nem való nekünk a vezetés. Ha elütnénk a gyereketeket, akkor meg azt kapnánk, minek vezetünk.

2001 ben raktam le a jogsit, akkor vezettem utoljara.

En is felek, tuti valami balesetet okoznek. Inkabb kinlodok a busszal faluban 🙄

Majdnem 20 éve van jogsim, imádok vezetni. Pedig amikor megcsináltam, azt hittem, sose fogok vezetni, annyira nem szerettem.

Havi szinten 1000-1500 km-t vezetek, de ebben a nagyobb rész munka. Egész nap vezetek, és az autóban ülök.

Azon kívül a városban nyilván olyan sok km nem jön össze, ha családilag megyünk valamerre, akkor meg általában a férjem vezet. Mert ő is imád vezetni. :)

Milyen jó, hogy csak az a helyes válasz, ha valaki azt írja, imád.

Aki vállalja, hogy nem neki való a vezetés, az 0.

Nálunk a férjem se vezet. Na erre varrjatok gombot! ;)

Mégis elvagyunk autó nélkül. Pl: nyaralni repülővel megyünk.