Korai gyerekvállalásnak lehet jó vége? Bátorítanátok a családot kicsit?

Húgom féléves kapcsolatban terhes lett, megtartják a babát.

Szüleink romokban, próbálnék lelket önteni beléjük, de nehéz.

A felállás kívülről a tipikus sztereotípia. Fiatal, dekoratív lány, idősebb, tehetős férfi, család nélkül. Kérdeztem a húgomat, tervezték-e, mondta, hogy “végülis igen”, mert már beszéltek gyerekről, azért hagyta abba a gyógyszert, mert IR-es és az orvosa szerint akár évekbe is telhet, ha gyereket akar… Nem gondolta, hogy terhes lesz azonnal, de nagyon boldogok.

Szerintem az is közrejátszik ebben, hogy utálja a munkáját, váltani is szeretett volna, de a szüleink azt mondták, hogy oldja meg munka mellett, annyiban segítettek volna, hogy a képzést kifizetik és ha talál 4-6 órában valami másik állást, a fizetését kipótolják. De mondták, hogy ennyit segítenek, szalonhelyiséget nem fognak venni/bérelni, extra kiadásokat nem fizetnek (kozmetikus szeretett volna lenni, mert a diplomájával nem akart elhelyezkedni).

Ezt nem akarta, mert hogy így sincs ideje semmire, délután 5-6, mire hazaér hétköznap, a hétvégék tartják benne a lelket, nem fog még egy képzést erre bevállalni és hogy keressen új munkát, ha sehol sincs felvétel.

Még a terhesség elején van, nem is látszik rajta, de már táppénzre ment és mondta, hogy biztos nem megy vissza oda többet.

Szüleink attól tartanak, hogy 1-2 év, és a húgom költözik be hozzájuk unokával együtt. Ő optimista, mondta, hogy 3-4 éven belül kistestvért is akarnak, már megvan, melyik szobából lesz a babaszoba, tényleg az őszinte örömöt és lelkesedést látom rajta. De ott van az, hogy a pasi mindjárt 50 éves, ő 24. Nagy a szerelem, de fél év alatt mindenhol az, a gondok nem ilyenkor jönnek (jobb esetben). Szüleink tipikusan olyanok, hogy két lábbal a földön állnak, kicsit pesszimistábbak, így nehéz ez.