Sok segítségem van, tényleg nem fog így hozzám kötődni a gyerekem?

Sógornőm szólt be, hogy nem elég, hogy csak egy hónapig tudtam szoptatni a babámat, de állandóan van nálunk valaki napközben, így nem csak én foglalkozom vele, emiatt nem fog hozzám úgy kötődni a gyerekünk, mint ahogy kellene. Valóban sokat vannak nálunk a nagymamák, húgom, férjemnek a nembeszológatós testvére, barátnők stb, de ettől még mellette vagyok én is egész nap. 2 hónap alatt úgy kb.5 alkalom volt, hogy nélküle mentem el itthonról, igaz ebből egyszer több órára. A sógornőm folyton azzal jön, hogy Ő még szoptatja a 9 hónapos fiát, Ő sosem volt nélküle egy percet sem, neki negyed annyi segítsége van, mint nekem még is jobban megoldja. Állítása szerint hozzá 2 hónaposan sokkal jobban kötődött a kisfia, mint az enyém hozzám pl.csak neki mosolygott vissza, az Ő kezében tudott megnyugodni, Ő tudta elaltatni stb. Nálunk ez tényleg nincs így, de valóban probléma lehet ebből később? Nem fog hozzám kötődni? Már mondtam a férjemnek, hogy a húgát csak akkor vagyok hajlandó elviselni, ha nagyon muszáj, mert hiába konkrétan nem mondja ki folyamatosan éreztetni próbálja, hogy rossz anya vagyok, nem jól csinálom az anyaságot. Tegnap "kedvesen" megjegyezte, hogy szegény kisfiam azt sem tudja ki az anyja, annyit van mással. Rohadt szarul esnek az ilyen kis beszólások, pedig próbálom megsem hallani. Egyébként ez nem újdonság, utál engem, szerinte feleségnek is szar vagyok, de nem tudom mennyire lehet ebben igaza. Neked mi a véleményed erről?