Nagyon gáz egyedül gyereket vállalni sperma bank segítségével?

Miert kell tudnia bárkinek is?

Apuka meghalt miközben terhes voltam és kész.

Ez bizony magánugy.

2. Az egyessel teljesen egyet értek. Ne akarj azért csak gyereket hogy szeressen téged valaki.

3. 35 éves korodig születsz bátran, szóval még akár társat is találhatsz.

nem gáz, ha van önálló ingatlanod(albérlet is jó)

legalább havi 500 ezer(albérlet esetén 650-700) nettó kereseted

legalább 1-2 millió megtakarításod(2 főnek az a 280 ezer amit legjobb esetben kapsz lópikula, főleg ha albérletben éltek) ennyi kell kiegészíteni

biztos vagy benne, hogy egyedül is képes vagy rá(nincs aki átvegye az éjszakázást, egy személyben kell anyának és apának is lenned)

van-e olyan barátod, rokonod, van-e pénzed fizetett segítségre, akik néha tudnak tehermentesíteni, mert rettentő hamar kikészülhet az ember ha csak magára számíthat, és nincs kiszállás a mókuskerékből.

Én is hasonlóképpen tervezek majd gyereket vállalni, de még hiányzik a megtakarítás része, és pszichológushoz is elkezdtem járni, hogy mentálisan felkészüljek a feladatra. Vannak egyedülálló anya, és egy apa ismerőseim is, pokoli nehéz, minden tiszteletem az övék.

29 évesen még ne add fel. Kb. tudom miről beszélsz, en speciel vegigbőgtem a 30 eves szuletesnapomat hasonló okokból. Aztan csodak csodajara sínre kerültek a dolgok, pedig nem volt egy épkezlab kapcsolatom addig.

Amugy nem ciki, később, csak nagyon-nagyon keszulj fel,anyagilag is, es tervezd meg az első par évet.

Én inkább örökbe fogadnék, de ez én vagyok. Nekem kevésbé elfogadható a spermadonor dolog.

A gyerek meg mindenképp más lesz mint a teljes családban élők, de sok elvált szülő van, meg olyan gyerek akit egyedül nevelnek.

Az örökbefogadott gyerekeknek is van egy sérülése hiába korán kerülnek családba meg maximálisan szeretve vannak.

Eltitkolni sosem célszerű semmit, mert nagyobb taruma ha később jön rá, ugyanakkor ezt elmondani se lesz egyszerű, de ha a saját szintjén mindig válaszolsz neki, akkor természetessé válik neki és nem fogja nyomasztani annyira.

Többiek meg kevesebbért is kicsúfolják majd akár egy szemüveg, hajszín vagy akármi miatt,attól nem tudod megvédeni.

A szeretethiányra meg nem jó választás a gyerekvállalás mint ahogy korábban is írták, mert nagyon sok pofont fogsz kapni tőle (lelki és fizikait is), mire elkezdi kimutatni a szeretetét az is idő, de negatív a mérleg, tehát te rengeteget teszel bele és negyedannyit kapsz belőle vissza. Valamint a nevelés célja hogy önálló felnőttet neveljünk aki leválik, ezt nagyon nehezen éli meg az aki azért vállal hogy a saját szeretethiányát kielégítse és ebből lesznek azok akik akadályozzák a leválást. Nem bántásból mondom de erre tudatosan készülj fel, olvass utána és akkor el tudod talán kerülni. Ha szeretnél gyereket úgyis megoldod hogy legyen de utána fogsz rájönni hogy valójában milyen nehéz, mert elképzelni nem igazán lehet.

Egy gyerekre rátenni azt a terhet a nulladik pillanatban, hogy elégítse ki a te szeretethiányodat, az iszonyatos.

A gyereknek nem ez a feladata és nem is lehet ezt elvárni tőle. Ráadásul meggyőződésem, hogy akinek ilyen problémája van, amit nem kezelt szakember segítségével, az nem képes mentálisan egészséges felnőttet nevelni. Miért akarnád ennek kitenni a gyerekedet?

Emellett gyereket nevelni lelkileg és fizikailag is iszonyatosan megterhelő, még akkor is ha párod is van, de egyedül, segítség nélkül mindenképp. Ezen kívül a gyerekeink folyamatosan triggerelik a saját életünk piros gombjait. Ebben a dologban nagyon nehéz tudatosnak maradni, és nem zsigeri választ adni, úgy ahogy minket neveltek. Ehhez rengeteg előzetes tanulás, önismeret szükséges. Ha ez nincs meg, csak a szülői mintáidat fogod ismételni vagy túlkompenzálsz, de semmiképpen sem egy egészséges kötődést alakítasz ki.

Önmagában azzal hogy valaki spermabank segítségével vállal gyereket nem lenne gond. Lelke rajta. De ez a hozzáállás, hogy szeretethiányom volt/van, és a gyerekkel akarom pótolni, ez rettentő káros, és ugyanúgy tönkretesz egy embert lelkileg, mint ahogy téged tönkretettek. Inkább magadon dolgozz!

Én 29 évesen számítottam az akkori barátommal, akivel azt hittem, hogy elvesz és családot alapítunk. Majd 32 évesen ismertem meg a férjem, és 37 évesen született meg a gyerekünk.

Ahhoz hogy ideáig eljutottam benne van pl 2*2 év (azaz 500 óra) önismeret, pszichodráma formájában, ami nagyon fontos volt, ahhoz hogy a gyerekemnek olyan anyja tudjak lenni, amilyen fiatalabban nem tudtam volna.

Személy szerint nem javaslom. Több okom is van:

- Van még időd

- A leírás alapján a gyerek csak egy pótlék lenne

- A gyereknek igenis szüksége van egy apára (igen, igen, lehet rosszul is választani, de itt a gyereknek esélye sem lenne a jó apára)

- Egyedül gyereket vállalni nagyon fárasztó és kimerítő dolog, ki fog segíteni?! Ki fog a gyerekkel otthon maradni ha beteg és neked _muszáj_ dolgozni, mert különben kirúgnak?! Érzelmileg kire fogsz támaszkodni, amikor hónapok óta nem tudtál jól aludni?! És amikor a gyerek dac korszakba lép?! A idegeiden fog táncolni, de úgy ahogy senki más az életedben.

Szóval, nem javaslom.

Ez a te döntésed, de ne feledd, hogy a döntésed két emberre lesz kihatással.

Ha mégis emellett döntesz, akkor először magadat kell rendbe tenned, hogy a gyereknek valami esélye legyen a boldog felnőtt korhoz.