Hány emberben csalódtál a terhességed alatt?

#19! Értem, de nálam pont ez az, hogy nekik van már. Akiről írtam velem várta nagyon régóta, hogy legyen nekem is, mert akkor majd így, meg úgy, meg amúgy. Abból lett az, hogy már leszarja és engem is. Amíg csak neki volt, azt természetesnek tartotta, hogy én dobjak el mindent, ha neki kell valami. És ezt nem vágom a fejéhez, hanem én most is ezt tartom normálisnak. Na, nem azt, hogy a másik dobjon el mindent, meg ne legyen élete, de azt igen, hogyha tud, segítsen a barátjának. Nekem ez baromi félelmetes, hogy a többség szerint az lett volna a normális, hogy megkér a barátnőm, menjek el a gyerekért az oviba, akkor azt mondom, hogy az apjával vállalta,mi közöm nekem ehhez? Ja, ő nem tud?Kit érdekel, akkor ott rohadjon meg, majd hazaviszi az óvónő.

Miközben baromi gazdag ember lennék, ha annyi ezresem lenne, ahányszor azt hallottam a hol a férjed kérdésre válaszként, átment Zsoltihoz/Gyulához/Józsihoz, tetszőlegesen behelyettesítendő SEGÍTENI laptopot bütykölni/kocsit szerelni/hazavinni a mosógépet stb. Náluk valahogy ez tök természetes. Ilyen szempontból sokkal normálisabbak a férfiak.

Én már csak új barátokban gondolkodom.

#20! Illetve babucid. Gyerekem nekem van😉

#25! Ebben van valami, de még csomó mindenben "alatta vagyok" szóval nyugodtan lenézhet azokért, nem arról van szó, hogy nem maradt semmi🤣 Kicsit nárcisztikus szerintem.

Ki mondta? Nincs másik. Te melyik mozit nézed? Hol kéne az ismerősöknek ellátni a gyerekemet? Szó se volt ilyenről. Max.én "láttam el" a barátaim gyerekeit, de azt nem nevezném ellátásnak, hogy vigyáztam rájuk, ha megkértek.